A Pizzás
2016. december 15. írta: Profigrammers

A Pizzás

Mérnöki pontossággal

 

Hideg pára és köd gomolygott a kékes macskakő felett. Nem lehetett olyan óvatosan kanyarodni, hogy a motor hátsó kereke nyikkanva ne csússzon meg a kis mellékutca kövezetén.  A sofőr azonban kínosan ügyelt arra, hogy a gép ne dőljön el. Legfőképp a motor üléséhez rögzített fémdobozra vigyázott.

Kis József - vagy ahogy Londonban ismerik, Little Joe - óvatosan támasztotta le a motort. Nesz nélkül szállt le róla. Fekete ruhában és fekete bukósisakban az utca árnyékos részén szinte láthatatlanná vált.  Akkor sem vette le a bukósisakot amikor az épület felé közelített. A portás idegesen a fegyveréért nyúlt. Joe kinyitotta a dobozt és szólt a portásnak, hogy hívja le Mr. Jamalt.

Jamal Rhaswabi egy indiai kis faluban nőtt fel. Édesanyja az angol követségen takarított. Itt került a kezébe az a pályázati felhívást, melyben szegény gyermekek oktatásáról olvasott.  Egészen pontosan mérnökképzést ajánlottak matematikából és fizikából kiváló diákoknak.

Joe nem véletlen nem szabadult meg a bukósisaktól. Ismerte Jamalt, és kínosnak érezte volna, ha felismeri őt. Egy évig együtt dolgoztak egy összeszerelő üzem robotvezérlésén.  A két mérnök-programozó jó ismerős, már-már barát lett, diploma után együtt jöttek Londonba. Joe azonban pizzás lett.

Budapesten hat-hétszázezer forintos nettó fizetést senki sem ígért neki.  Giovanni londoni pizzériájában - ha a szállítás mellett takarít - simán összejön az egymillió.

Budapesten még azt hitte: ha itt tanul, világszínvonalú oktatást kap, és megismerkedhet a folyamatvezérlés és automatizálás legújabb módszereivel. Hisz a magyar oktatás világhírű volt, rengeteg mérnök és tudós indult innen a Duna partjáról…

 

Az intézmények egyre rosszabb pénzügyi helyzetbe kerültek. Az oktatók fáradtak és alulfizetettek, sok diák pedig - az oktatók szerint – nem is akar igazából tanulni. Ők azt mondják elméleti és unalmas a képzés. A tanszékvezetőknek így pedig egyre több és nehezebb a dolguk: az államilag kötelező tananyag mellett sokszor csak ők segíthetnek azon, hogy a leendő mérnökök ne elavult, 6-8 éves gépeken és programokon tanuljanak.

 

A hallgatók az órákon is a saját laptopjaikon dolgoznak.

 

Egy bevált megoldás volt eddig, hogy olyan cégeket keresnek, akik pénzzel vagy eszközökkel segítik az oktatást. 

2015-ig a cégek a szakképzési-járulék közvetlen utalásával segíthették a kiválasztott kart. Ma ez már nem lehetséges.  A cégvezetők szándéka azonban megmaradt, de a megvalósítás – mint oly sok minden Magyarországon – kerülőutakkal jár és rettentően bonyolult.

 

A Profigram Kft.  ( www.profigram.hu ) tulajdonosai 1998 –ban úgy látták, hogy az - akkor még - Kandó Kálmán Műszaki Főiskola mérnökképzése segíthet az egyre fejlődő vállalkozásukhoz új kollégákat találni.  Nyugaton már jól működött a rendszer, így Magyarországon az elsők között ők is hasonló oktatási programot indítottak. 

 d8fb94dbfc43b9cc219874906ec3bb25.png

A diákok egyre újabb eszközöket ismerhettek meg. Beleláthattak a cég működésébe, tapasztalhatták milyen terepen dolgozni. Így egyre korszerűbb tudással szereztek diplomát.

 

Óbudán ezért ma már különleges a diákok helyzete.  Lamár Krisztián adjunktus keresett – és talált is további segítséget – a Profigramnál.   A cég vezetői nemrég 22 komplett konfigurációt adtak át a karnak.  

 

A korszerű számítógépeket az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki karán, ipari automatizálás-programozó mérnök képzésében fogják használni.  Az itt végzett szakemberek nélkül nem működnének az erőművek, energiatermelő- és elosztó hálózatok, automatizált gyártósorok, nem lenne villany és fűtés a lakásokban. 

 

 Épp ezért a Profigram vezetői úgy gondolták: a diákoknak ma már olyan számítógépeket és programokat kell használniuk melyekkel megtapasztalhatják mi történik egy erőműben vagy ipari üzemben.  Ezekhez a gépekhez - a Profigram segítsége nélkül - talán sohasem juthattak volna hozzá a mérnök-hallgatók.

 

Miután a gépek a laborba kerültek, a cég vezetői egy sörözésre és kötetlen beszélgetésre invitálták a programozható irányítások szakterület legjobbjait.

Aki ide eljött nemcsak egy lehetséges munkahelyről kapott tájékoztatót, hanem az is kiderült: mi a különbség a laborok és tantermek és a való világ között.

 

A laborokban ugyanis a régi gépeken és eszközökön elavult technológiát tanítanak. Egy fiatal mérnöknek a terepen azonban ma kell helytállnia. Erre pedig nem készít fel a magyar egyetemi rendszer. 

Így aztán nem csoda, ha az oktatás helyzete egyre romlik. Ráadásul 2016-ban a szakképzési járulékot már nem lehet közvetlenül a kiválasztott karnak utalni. Emiatt az idei állami költségvetésbe így legalább 3 milliárd forint plusz kerül, mely a központi költségvetésben tűnik el. Azt azonban senki sem tudja megmondani, hogy ebből mennyi pénz jut a mérnökhallgatók oktatására, vagy eszközbeszerzésre.

  

Miközben a Haszon Magazin összeállítása szerint (http://www.haszon.hu/karrier/707-a_33_legkeresettebb_szakma.html ) Európában a legkeresettebb szakemberek első négy helyezettje gépész-, villamos-, programozó mérnök és mérnök-üzletkötő, Magyarországon e szakemberek képzésére már csak a „nagy kalapból” rájuk jutó összeget lehet fordítani.

Márpedig a magyar intézmények finanszírozásának arányairól döntő hivatalnokok - nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint - nem igazán mérnökbarátok. A felsőoktatás problémáiról már rengeteg vészjósló írás született. Ebben a bejegyzésben viszont nem a gondok felsorolása a cél.  A kérdésről ugyanis mindenkinek van véleménye, ám nyíltan csak kevesen merik vállalni.

 

Érthető a félelem.  Az elmúlt három évben a felsőoktatásban is egyértelműen érezhető az intézmények autonómiájának csökkentése - egyesek szerint - teljes megszűnése. Az intézményfenntartás átalakítása után gyakorlatilag kézi vezérlés üzemmódba kapcsolták az oktatást. Az anyagi függőség és szakmai hierarchikus viszony miatt a rendszer olyan, mint egy feudális felépítésű szervezet. Radó Péter erről írt cikket a Beszélőben.

http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/a-felsooktatas-allami-megszallasarol-es-annak-kovetkezmenyeirol

 

Az érem harmadik oldalán az egyre borúlátóbb cégvezetők állnak.  Ők, akik a fent leírt egyetemi rendszerből kikerülő mérnököket akarják kollégának. Több - egybehangzó vélemény szerint - az iskolapadból hozzájuk kerülő mérnökök szakmájuk alapjait sem ismerik. A friss diplomás, kiegészítő céges képzésen részt nem vett kolléga gyakorlatilag használhatatlan.  

Amíg egy cégnél gyakornokként vagy önszorgalomból nem ismeri meg a legújabb technológiákat, nem lehet rá számítani egy munkahelyen sem.

Ilyenkor egyfajta megoldás, ha valamilyen szakképesítést nem igénylő, ám jól fizető munkát keres. Mivel ilyen Magyarországon nincs, a felmérések szerint London az egyik kézenfekvő megoldás.  Little Joe - Kis József is itt állt pizzásnak. Esténként tanul, ismerősöket gyűjt, és amint lehet jelentkezik - Jamal Rhaswabi – csapatába.  Már csak a felvételi feladatára kell készülnie, ugyanis Londonban azonnal egy gyakorlati feladat megoldása a belépő. Ott az elvárás igazodik a képzéshez: szakmájuk legfrissebb eredményeit ismerve naprakész, gyakorlatban is alkalmazható tudással végeznek a mérnökök. 

Kis József azt hitte, hogy ezért a színvonalért nem kell elhagynia Magyarországot.

Vajon mivel lehetne vissza csábítani?

 

 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://profigrammers.blog.hu/api/trackback/id/tr2712005408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.