Állati mérnökök
2018. március 23. írta: Profigrammers

Állati mérnökök

Pókselyem kevlár helyett?

Négy év és nyolcvan ember kellett ahhoz, hogy egy kisebb méretű szövetet készítsenek pókselyemből.  Így nem csoda, hogy az aranypók selyméből készült darab drágább, mint ugyanannyi súlyú arany!

 

 A madagaszkári aranypókok történetéről az Index írt pár éve. Amerikai kutatók egy 3,3X1,2 méteres textiliát készítettek a nőstény pókok selyméből.

 

Az iparban dolgozó mérnökök és fejlesztők az anyag láttán csak a nyálukat csorgathatják, a tömegtermelés valószínű még sokáig nem jön össze. A nőstény pókokból ugyanis csak kevés selymet lehet kinyerni, és a fejés tortúrájának sem nagyon örülnek az ízeltlábúak. A kis szövethez elegendő pókfonálhoz egymillió alkalommal kellett megfejni a pókokat, akik nem igazán csípték a procedúrát.  Azaz jól megcsípték az embereket. Ráadásul nem túl társaságkedvelők, és a többi nőstény pókot is megtámadják, így – a selyemhernyókkal ellentétben – farmokon sem lehet tartani őket.

Ma még a mérnökök nem tudnak olyan szintetikus anyagot előállítani amelyből ellenállóbb, rugalmasabb és tartósabb szövetet lehet készíteni. Hosszú évek alatt voltak bíztató eredmények, de a siker még odébb van.

 A madagaszkári aranypók titkát ugyan még nem. Egy rovarét azonban már megfejtették. Zimbabwei mérnökök a termeszvárak energiagazdálkodása alapján tervezett irodaházat építettek.

Az épület hihetetlen energiahatékony, nagyjából az ekkora épületeknél szokásoshoz képest 90%-kal kevesebb energiát használ fel.

A hangyák elképesztő módon nem csak a hűtést, hanem a fűtést is megoldották.  Váraik külső fala negyvenöt centiméter vastag, és a nap betonkeménységűre égeti. Nyálukból és sárból épített – akár hat méter magas építményeikben –  a sivatagi körülmények ellenére állandó hőmérsékletű „szobák” vannak.  Az építészek a termeszvárak struktúrája alapján tervezték meg az épületet, ahol így nincs szükség sem fűtő, sem hűtő berendezésre.

Az már régóta tudott, hogy a japán szupergyors vonat a Sinkanszen orra a jégmadár csőre alapján készült. Az első tesztek idején azonban még máshogy nézett ki a vonat.  Csakhogy a kétszáz kilométer/órával száguldó szerelvény minden egyes alagútból hangos robajjal jött ki, így pedig nem lehetett forgalomba állítani. A vonat tervezője lelkes madarász, ezért emlékezett a jégmadarak tengerbe csapódásának körülményeire, és felhasználta a csőr kialakítást, amely a vízbe csapódáskor már bizonyított. Kiderült, hogy a vonatnál is csökkenti az alagútban összetorlódott levegő és a kinti közeg sűrűsége miatti „hangrobbanást”. Mellékesen áramvonalasabb is lett a szerelvény, így az energiafelhasználás is csökkent.

 

Szerencsére gyorsan tanulunk, így az emberi technológia fejlettsége ma már lehetővé teszi, hogy a természet által kifejlesztett technológiát lemásolva mi is használhassuk azt.

 

Így a gekkók nanotechnológiával „működő” kapaszkodó talpa vagy a bogáncs-isnpirálta tépőzár mellett a cápabőrszerű úszódresszek és a bálnauszony kialakítású szélerőmű turbinalapátok is az emberiség hasznára vállnak.

foto:whalepower

A szélerőműveket és turbinákat gyártó cég, a WhalePower Projekt alapítója szenvedélyes horgász. Egy halboltban figyelt fel arra, hogy a bálnák uszonyán kis dudorok vannak. Ezek miatt a nagytestű emlős gyorsabban és könnyebben tud úszni, mert nagyobb felhajtóerőt biztosít számára az uszonya. 

A turbinalapátok szélén is a bálnákéhoz hasonló fogakat és dudorokat alakítottak ki. Így a szélerőműlapátok is hatékonyabbak és sokkal halkabbak, mint korábbi társaik – állítja a projekt honlapja.

Mindezek alapján úgy tűnik még bőven van mit tanulnunk a természettől. A kreatívok szabadjára engedhetik fantáziájukat.  Lehet, hogy lenne igény egy olyan mobilházra, melyet legalább olyan könnyedén vihetne egy ember magával, mint egy csiga a sajátját?

 A sátrak helyett egy – a puhatestűekéhez hasonló – szilárd, védelmet nyújtó páncélos lak biztosan jó szolgálatot tenne egy olyan síelőnek, akire lavina omlott. Lenne ideje megvárni míg kiássák a mentők.

A fejlődéshez szükséges mérnöki tudást ma már el lehet sajátítani. Egy kis japán gömbhal ugyan kihagyta az építészmérnöki kart, mégis elképesztő „szerelmi fészket” épít.

foto:national geographic

Huszonnégy méter mélyen, két méter átmérőjű homokpadot csinál megdöbbentő mérnöki pontossággal. Naná, hogy tervrajz nélkül. Egyetlen célja van. A kör közepére állni… illetve úszni. A nőstény ugyanis itt és csak itt rakja le az ikrákat – persze csak akkor, ha tetszik neki az „angolkert”. A két-három centiméteres halacskának ráadásul nincs is sok ideje. A „kulcsrakész” építménynek a következő áramlatig el kell készülnie, úgyhogy a tervezőmérnök és építész egy pillanatra sem pihenhet. 

A bejegyzés trackback címe:

https://profigrammers.blog.hu/api/trackback/id/tr3713774504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.03.24. 11:56:32

"A nőstény pókokból ugyanis csak kevés selymet lehet kinyerni, és a fejés tortúrájának sem nagyon örülnek a rovarok."

A pókok ízeltlábúak, de nem rovarok.

Dr. Trejo 2018.03.24. 12:39:27

termesz = hangya ===> FAIL

registerz 2018.03.24. 14:33:02

“A madagaszkári aranypók titkát ugyan még nem, de egy másik rovarét már megfejtették.“
Mivel a pók pók, így a rovar sem “másik”. Amúgy tetszik az írás, mentettem. Írhattál volna még egy csomó állatról ezügyben, várom.

Autszajder 2018.03.24. 18:49:14

Khmmm.... valamint a japán gömbhal nem "két-három centiméteres", hanem inkább 12-13 centiméteres (legalábbis a belinkelt cikk alapján: ... which measures less than 5 inches (13 centimeters) long ...)