A hosszú, világos, kellemesen meleg nyáresték elmúlása nemcsak a gyerekekre hat. A rosszabb idő közeledtével sok szülőnek egyre kevesebb kedve van a játszótéren vagy parkban fagyoskodni. Ilyenkor kisebb lelkifurdalást okoz a villanypásztornak is használható okoskütyükre bízni a gyereket. Az iskolaév közti szünetekben – amikor a felnőtteknek dolgozni kell – a technológia segíthet lekötni a gyereket, sőt sokszor nemcsak a szórakozásra jók ezek az eszközök.
foto: PROFIGRAM
Ennek veszélyeiről számtalan tanulmányt olvashattunk, és nincs nap, hogy a pszichológusok, pszichiáterek ne figyelmeztetnének a szenvedélybetegségek kialakulásának lehetőségére, az elmagányosodásra, a szorongásos betegségek kialakulásának veszélyére vagy a mozgásszegény életmód miatt kialakuló betegségekre.
A játék a tanulás egyik megalapozója. Az okos szülő okosan használt okos eszközeivel a gyereket még okosabbá teheti. Még a szakemberek is egyetértenek abban, hogy a gyerekeket érő káros hatásokat elsősorban a szélsőséges viselkedés okozza. Nagyobb eséllyel alakulnak ki a mentális és fizikai betegségek a korlátok nélkül gép előtt ülő fiataloknál, mint azoknál, akiknek szülei határokat szabnak.
A játékhívők szerint árnyaltabb a kép. Sokszor példálóznak az olyan játékokkal melyek a reflexekre épülnek és ezáltal – mintegy mellékhatásként – a kezek finommotoros mozgását vagy az általános koordinációt is javíthatja.
Innen pedig már csak egy ugrás az e-sport. A klasszikus videójátékokban elért eredmények alapján is lehet „bajnokot” avatni, de hamar kiderült, hogy egy tenisz- vagy kosárlabda- netán fociprogram játékosai is valódi sportolók lehetnek.
Egész iparág épül a különféle számítógépes játékok ilyen használatára. Magyarországon úgy tűnik elsősorban a különféle – már hagyományosnak tekintett – játékok mestereit követik a rajongók. Elképesztő ahogy a találkozókon a youtubereket (akik játékukat magyarázó kommentáló videókat tesznek fel a youtube videómegosztóra) vagy a játékokban sikeres társaikat körülrajongják a csodálók. A világ más táján már nemcsak ez a divat. A hagyományos sportok alapján készült elektronikus játékoknak is vannak külön versenyeik.
forrás:BBC
Tavaly az amerikai kosárlabda szövetség indított elektronikus verseny sorozatot. A BBC szerint ennek példáján sorra alakulnak a csapat és egyéni sportok elektronikus változatával játszók számára. Ausztráliában pedig az országos e teniszbajnokság döntőjére már ki kell lépni a virtuális térből a játékosoknak. Nem véletlen, hogy azok a sportszövetségek, melyek az e-sport mellé állnak elsősorban azokat a hibrid rendszereket támogatják, ahol a versenyzőknek fizikai tevékenységet is kell végezni a játékban.
Az egyre tökéletesebb virtuális valóság használatával pedig az autós-repülős játékok is szintet léptek. Ma már van olyan magyar autóversenyző, aki egy többfordulós autóverseny-szimulátor-bajnokság nyertese. A fődíj pedig az volt, hogy valódi versenyautóba ülhet át.
Molnár Bendegúz nem mindennapi karrierjéről itt láthatunk egykis videót.
forrás:RTL
Ma már nemcsak a versenyautósok használhatják a netet vagy a virtuális valóságot közvetítő csatornaként. A sakkozók számára is alternatíva a netes edzés.
A videójáték-versenyek győztesei valóban az autóversenyzőkkel, sakkozókkal, fizikailag is játszó teniszezőkkel egyenértékű sportolók? Vagy csak sportolót játszó „kockák”?
A wikipedia szerint a sport egyidős az emberiséggel. A képességek fejlesztéséről szól. Szórakozás, amely szabadidős tevékenység és akár öncélú is lehet.
A meghatározás alapján szinte bármelyik videójátékon kockuló gyereket sportolónak nevezhetjük. Honnan lehet tudni, hogy a gyerek sportként tekint a játékokra?
Elsőként a befektetett energia mennyisége lehet árulkodó. A szülőnek minden játékra szánt perc sok lehet, a gyereknek meg kevés. De ha az látszik, hogy a gyerek szisztematikusan egy játékon gyakorol – hiába fejezte be párszor az egészet – mindig újabb és újabb lehetőségeket keres, csiszolja tudását, nagy a valószínűsége, hogy nem „csak” a látványos grafika vagy történet ejtette rabul.
Edzés. Ezt persze nehéz tetten érni a játékoknál. Elképzelni is nehéz, hogy a gyerek arra panaszkodna, hogy le kell ülni a gép elé. Azt azonban egyszerűbb tetten érni, amikor egy szimulátorban elfárad a versenyző, de tovább kell gyakorolnia.
Rendszeres versenyre járás. A sport egyik értelme lehet a megmérettetés. Aki sok energiát áldoz szelleme, testi fejlesztésére egy idő után tudni szeretné, hogy hol tart. A társakkal való összemérés terepe a verseny. Sportolói attitűdre vall a versenyszellem és a bizonyítani akarás.
A sportoló a sport miatt más szabadidős tevékenységről is hajlandó lemondani. Az e-sportnál sok esetben ezt is nehéz megítélni. Gyanús, ha a gyerek csak egy játékon gyakorol sokat. Lehet, hogy abban akar fejlődni, a többi kedvencről lemond.
Az igazi eredmény és – hagyományos értelembe vett – sportolóvá válás az, amikor egy virtuális tevékenység hatására átvált fizikai tevékenységre is a gyerek. Igazi győzelem, ha annyira megszereti az e-kosárlabdát, focit vagy teniszt, hogy egyszer csak azt kéri: vigyék el egy tornaterembe, megnézne egy „valódi” edzést is.