Öt módszer a munkaerőhiány csökkentésére
2019. július 09. írta: Profigrammers

Öt módszer a munkaerőhiány csökkentésére

Ketten lapátolnak, ketten pedig a szerszámra támaszkodva nézik. Egyfajta hungarikum ez, sokszor látni ilyet magyarországi építkezéseken. Hiába telt el harminc év a rendszerváltozás óta, van, ami nem változik. 

 

 Valószínűleg mindenki tud legalább egy olyan példát, amikor valamelyik kollégája – hisz ő semmiképp – csak töltötte a munkahelyen a munkaidőt.  Szakemberek szerint a pár perces vagy pillanatnyi relaxációs kikapcsolódás nem káros, de a munkája helyett több tíz percig vagy akár órákig mással foglalkozó dolgozó miatt mindenki hátrányba kerül. Hisz a feladatot valakinek el kell végezni, ha pedig nem készül el vele senki, akkor a cég kerül hátrányba.

 

 Photo by Lex Photography from Pexels

 

Nem véletlen, hogy a közgazdászok az egyik legfontosabb mérőszámként tekintenek a munkahatékonysági mutatókra. Cégek, vállalkozások, országok fejlettségét, gazdasági erejét nagyban határozza meg a másképpen termelékenységnek hívott mutató. Nem bonyolult: ahol sok idő alatt kevés dolgot végeznek el, ott jóval kisebb az elosztható eredmény, így abból mindenkinek kevesebb jut.

Gazdasági-politikai döntéshozókat is segítve a Magyar Nemzeti Bank összeállított egy listát, mely alapján nemcsak azonosíthatók, hanem javíthatók is a gazdaság bajai. A Portfolio cikke szerint ez 106 tételből áll.  A legfontosabb dolog: minden mindennel összefügg. A két évvel ezelőtti adatok összesítése azt mutatja, hogy van min javítani. Többek között a magyar munkatermelékenységen. Ennek javulása lassult, és nemcsak az Uniós átlag alatt van, hanem 2016-ra – az Eurostadt szerint – már a visegrádi országok is lehagyták Magyarországot. 

A két-három éves adatok alapján a napi.hu is készített egy összeállítást, melyből az is kiderül, hogy a térség országai milyen gazdasági modellel és módszerekkel próbálnak túlélni. A cikk szerint a magyar termelékenység 67%-a az uniós országok átlagának, de a gazdasági szereplők nem elég korszerű munkahelyeket  teremtenek, így idővel egyre nagyobb lehet a leszakadás.

Miközben a multik magyarországi vállalatainál szinte ugyanazt a termelékenységet várják el, mint az anyavállalatnál, a munkakörülmények majdnem, a fizetések azonban egyáltalán nem közelítik meg a nyugat-európai üzemekben dolgozókét.

Mindezek mellé az elmúlt időszakban egy újabb nehezítő körülménnyel, a munkaerőhiánnyal is számolni kell. Emiatt az egy főre jutó elvégezendő feladat mennyisége is nő.

Ha már a termelékenységen vagy hatékonyságon nem tudunk azonnal, jelentősen változtatni, érdemes lehet – legalább – a munkaerőhiányt kezelni.

 

Az első lépés, hogy legyünk őszinték. Ne csak a dolgozók lustaságával magyarázzuk meg, miért nem készül el időre vagy a kívánt mennyiségben, minőségben valami. Lehet, hogy a meglévő munkatársakból tényleg nem lehet több energiát, munkát kipasszírozni. Akkor sem, ha ezért pluszban fizetünk is. Vannak fizikai korlátok. A második vagy netán harmadik műszak biztosan nem hoz megfelelő eredményeket, és a dolgozók egy idő után egyszerűen kidőlnek a sorból. 

Sokszor kiderül: a nem átmeneti munkaerőhiányt a nem megfelelő munkaszervezés is okozhatja. Ha az adott területért felelős vezető tudja, és ő maga is képes rá, hogy egy feladatot négy óra alatt megfelelő minőségben megcsináljon, joggal várhatja el, hogy a beosztottak is megtegyék ezt. Segíthet, ha az ilyen középvezetők időről időre felülvizsgálják a munkatársakra háruló teher mennyiségét, és a dolgozók biztosan örülnek, ha csökken a munkaidő, vagy egy másik négy órában elvégezhető feladatért plusz juttatást kapnak.

 

Azt is érdemes alaposan figyelni, hogy valójában épp mennyien vannak a munkahelyükön. A szabadságok kiadásának rendszerét is érdemes átnézni és a jusson-maradjon elv szerint gazdálkodni a kollégák idejével. A törvények szerint az éves szabadság felével a munkaadó rendelkezik. A HVG cikke szerint ez elég nagy mozgásteret biztosíthat, persze azért arra is vigyázni kell, hogy a dolgozók ne egyfajta kényszerszabadságon legyenek, hisz aki nem akkor akar pihenni, amikor megmondják neki, biztosan kevésbé motiváltan tér vissza a munkahelyre. 

Általánosan elfogadott elmélet, hogy a jól fizető cégeknél – melyeknél ráadásul jó is dolgozni – biztosan nincs munkaerőhiány. Hisz az ilyen helyekre özönlenek a jelentkezők. Ha minden cégvezető álma teljesül, és szárnyal a cég, nő a megrendelések nagysága, hirtelen bővül a vállalkozás, előfordulhat, hogy átmeneti munkaerőhiány léphet fel. Az ilyen vészhelyzetekben jól jöhetnek a diákok. Különösen szerencsés az, aki előrelátó, és a szakterületén működő iskolákkal már korábban jó viszonyt alakított ki, hisz így rögtön leendő szakembereket engedhet be cége falai közé.

Ha ez mégsem működik, az ideiglenes munkaerőhiányon a munkaerő-kölcsönzés segíthet. Egy rövid ideig tartó nagy feladatot számtalan helyen kölcsönzött munkaerővel oldanak meg. Ezt azonban szigorúan szabályozni kell, ugyanis nagyon könnyen a dolgozók rovására mehet a dolog. Nemrég a 24.hu cikkében több szakszervezet is figyelmeztetett a veszélyekre. 

Mostanra az a furcsa állapot alakult ki, hogy mindenki panaszkodik. A cégek a munkaerőhiányra, a dolgozók a kizsigerelésre és nem megfelelő megbecsülésre. A diákok a nem megfelelő munkahelyekre és az őket mégsem alkalmazó cégekre. Tény, hogy bármelyik érintett tud úgy viselkedni, hogy azzal jelentős kárt okozzon a másiknak. Az az állapot azonban biztosan nem tartható sokáig, hogy mindenki csak arra figyel, hogy a másik hogyan csaphatja be őt. Naponta hallani horrortörténeteket az átvert, kiszolgáltatott helyzetben lévő munkatársakról vagy cégekről. Munkajogi szakemberek szerint a területet szabályozó törvényeken is sokat kellene változtatni.

De a legtöbbet az segítene, ha a meglévő szabályokat mindenki betartaná, és nemcsak akkor, ha bírságot kap. Ha a cégek az azonnali, esetleg tisztességtelenül megszerzett pénz keresésébe fektetett energiát inkább arra fordítanák, hogy átszervezzenek, optimalizáljanak, és a dolgozóikat megbecsüljék, biztosan javíthatnának a helyzeten. A magyarokat világszerte nagyon jó munkavállalóknak, kiváló kollégáknak tartják. Ha Magyarországon ezt nem így van, annak vajon mi lehet az oka? Lehet, hogy azoknál a cégeknél  ahol valóban meg akarják oldani, hogy ne legyen munkaerőhiány, ott nincs is?

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://profigrammers.blog.hu/api/trackback/id/tr7814933622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.