Hogyan ér Rómába a tiszta ivóvíz?  Milyen szekér a hatékonyabb?

Hogyan építsünk boltívet, amely tart is és szép is? Olyat, amely még kétezer évvel később is áll, és tartja a Colosseum falait vagy a katedrálisok tetejét?

Talán ennyi kérdés is elég ahhoz, hogy lássuk, az emberiség túlélésért folytatott harcához, majd a többiek legyőzéséhez és egy másik csoporthoz képest gyorsabb technológiai fejlődéséhez elengedhetetlen a kreativitás.

Szakemberek szerint a kreatív gondolkodás képessége velünk született alaptulajdonság. Mindenki képes rá, de nem mindenki egyformán. Ráadásul sok embertársunk a hétköznapi problémamegoldó kreativitás mellett vagy helyett a művészi kreativitás adottságával is rendelkezik.

A társadalomnak nem feltétlenül van szüksége a kreatívokra, és lássuk be, nekünk sem mindig jó, ha újabb és újabb megoldásokon törjük a fejünket. Sokszor segíthet, ha agyunk nem pörög túl, és csak a korábbiakban megtanult viselkedésminták alapján hoz döntéseket.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor a kreativitás egyenesen tiltott és hátrányos. Ráadásul sokkal kényelmesebb és biztonságosabb érzés lehet, ha egy jól bejáratott protokoll szerint járunk el.

A kreativitás szerepéről és szükségességéről Dr. Fodor László tudományos alaposságú kreativitáselméleti összeállításában olvashatunk.

A születéssel megkapott kreativitás hívei e tulajdonság elvesztéséért, vagy jelentős háttérbeszorulásáért elsősorban az oktatási rendszert hibáztatják. Egész pontosan a fegyelmezett, önuralomra kényszerítő úgynevezett poroszos iskolarendszert. Vekerdy Tamás pszichológus szerint a társadalomba beilleszkedő, azaz konvergens, uniformizált egyéneket nevelő iskolarendszerbe kódolva van a kreativitás háttérbe szorítása. A világ – e téren – másként működő felében az iskolarendszer a gyerekek egyéni feladatmegoldó képességeit fejleszti, és díjazza az egyéni és különleges ötletek használatát is.

Nem lehet véletlen, hogy az „Out of the box” vagy másképp nevezve a „Design thinking” klisékkel leírt elméletek is abban a kultúrkörben születtek. A kreatív gondolkodás mérnöki és vállalati alkalmazására, illetve annak tanítására egész iparág épül.  

A kreatív üzletvitel pedig egy bizonyos szintig megtanulható.  A mai gazdasági környezetben és kiélezett versenyben felértékelődött a „másként gondolkodás” képessége. Ennek kialakításában fontos lépcsőfok egy 1962-ben Londonban tartott konferencia.

Ezen a tanácskozáson a mérnökök és a vállalatvezetők megtapasztalhatták, hogy miként gondolkodik egy művészetekkel is foglalkozó designer.

Ma már nincs olyan gazdasággal foglalkozó szaklap, amely ne írt volna komoly vagy komolykodó elemzéseket e témáról.  Az egyik figyelemreméltó összeállítás a Huffington Post-ban jelent meg itt,  a Creativityatwork-ben pedig itt olvasható.

Sokan, sokféleképpen leírták már ezt a döntési, gondolkodási folyamatot, röviden összefoglalva ez a lényeg:

Az eddigi, megszokott és jól behatárolható döntési és gyártási keretrendszert kitágítva, több nézőpontból vizsgálja a megoldandó feladatokat a gondolkodó. A begyakorolt, automatizált, eddigi módszerek helyett másfajta döntési módot is kipróbál, és mintegy kívülről tekint a megoldandó feladatra, sőt maga is készít feladatokat. 

A desing thinking módszer első lépése, hogy a cég a leendő vásárlóit is bevonja  termékfejlesztésbe.  

Így kialakul egy terv, melyről a szakemberek, munkatársak közreműködők bevonásával döntenek akár közösen. Korábban nem használt, újszerű módon dolgoznak a projekten az ötlet megszületésétől egészen a megvalósításig. A Desing thinking hívei szerint a művészettel foglalkozóknak „másképp működik az agya”, így a módszereik is mások. Ezeket ellesve az ipari technológia területén dolgozók: mérnökök, tervezők, illetve vállalatvezetők profitálhatnak és versenyelőnyt szerezhetnek. Emellett a korábbi döntéshozói módszereket a designerek inspirálta folyamatokkal is kiegészíthetik vagy arra cserélhetik.

Az egyik legnépszerűbb ilyen új döntéshozói módszert Edward de Bono dolgozta ki. Ez a  Hat kalap elmélet.  Itt a különböző szempontokat, vizsgálati aspektusokat és irányokat más-más színű kalap jeleníti meg. Kisebb-nagyobb csapatmunkákhoz is kiváló a módszer, és hívei szerint sok olyan megoldás születhet így, amely egyébként eszébe sem jutna a munkatársaknak.

Ebben a rendszerben az is kiderülhet, hogy egy problémának nemcsak egy megoldása van.

Persze a régi módszereknek is megvan a maguk előnye, nem kell mindenáron sutba vetni.

Az idei év elejének egyik érdekes bejelentése egy több mint kétszáz éves gyártási mechanizmussal dolgozó cégtől érkezett. A jól megszokott piros színű szénsavas üdítőből már idén nemcsak Zero vagy Light változat készül, hanem Lime, Menta és egyéb ízű italt is piacra dobnak. Nemsokára az is kiderül, hogy jól mérték-e fel fogyasztóik igényeit, vagy újabb bukás lesz belőle, amely elpazarolt dollármilliókat jelent.

A szakmát komolyan vevő üzleti tanácsadók szerint sokszor az is óriási változást hozhat, ha a vállalatvezető és a fejlesztő team egyszerűen csak elkezdi használni a józan paraszti eszét. 

Az ugyanis már több mint kétszáz éve nyilvánvaló, hogy az új dolgokra nyitott, kreatív gondolkodású üzletembereknek, feltalálóknak és gyártulajdonosoknak sokkal nagyobb esélyük van megelőzni a többieket, és sikert elérni, mint azoknak, akik nem akarnak vagy nem képesek a döntési folyamataikat a megváltozott világ igényeihez igazítani.