Bérhajsza
2019. március 02. írta: Profigrammers

Bérhajsza

Csúnya meglepetés érheti az Óceán túloldalán az amerikai álmot keresőket. Nemrég kiderült: az USA-ban dolgozók saját bőrükön tapasztalhatják meg az Ördög Pradát visel című filmben is látott főnök-beosztott viszonyt.

 

2286d81d4ad2c6324d88b73f84144187.png

A megaláztatásokkal és véget nem érő feladatokkal terhelt beosztott romba dőlő életét bemutató mozi sajnos nagyon sok ihletet merített a dolgozók hétköznapjaiból.

 

Annyira durva a helyzet, hogy még - egy az amerikai társadalmi egyenlőtlenségeket vizsgáló felmérés - szerzőit is meglepték a fizetésekkel és juttatásokkal kapcsolatos adatok.

 

Az egyik megdöbbentő tény: tizenötször annyit kereshet egy igazgató, mint a titkárnője. Ráadásul ez a hatalmas különbség meglehetősen rövid idő alatt alakult ki. Az adatokat egy Egyesült Államokban készült statisztika alapján a G7 hasonlította össze.

 

A felmérés szerint nagyjából húsz évvel ezelőtt kezdődött a bérhajsza. A hatvanas évek és az évezredforduló között az amerikai munkavállalók éves átlagbére 40 ezer dollárról 53,3 ezer dollárra kúszott fel. A cégvezetőké azonban ez alatt 843 ezer dollárról, 15,6 millió! dollárra ugrott!

031e9d92fc2458841786b30710ac9140.png

Photo by bruce mars from Pexels

 

 

A fizetéskülönbségben az ezredfordulón volt a csúcs. Akkor az átlagos amerikai igazgató négyszázhuszonnyolcszor (428!) annyit keresett, mint beosztottak átlagfizetése. Tizenhét évvel később azonban már csak kettőszázkilencvenháromszor annyi volt a vezetők átlagbére, mint a dolgozóké. Mindeközben a munkások átlagbére alig emelkedett húsz év alatt!

 

Ez is jól mutatja az amerikai munkaerőpiac kíméletlenségét. A fizetett szabadságok hiánya és a munkavállalók végletekig és szankciók nélküli terhelhetősége miatt az ottani dolgozóknak az európai munkakultúra és munkahelyek álomvilágnak tűnhetnek.

 

A felmérés is ezt támasztja alá. Európában ugyanis lényegesen kisebb különbségek vannak a vezetők és a dolgozók bérei között.

Svájcban 148-szorosát keresi egy igazgató, mint a titkárnője, Csehországban 110-szeresét, Franciaországban pedig „csak” 104-szeresét. Sajnos Magyarországról nem készült ilyen statisztika. De ekkora jövedelemkülönbségek biztosan nincsenek.  A G7 által összegyűjtött infók alapján bruttó 10 millió forintnál még a legnagyobb cégek vezetői sem keresnek évente. 

 

Egy másik kutatás, a Hays Salary Guide 2018-as adataiból az is kiderül, hogy a nagy nemzetközi cégeknél egy regionális pénzügyi vezető fizetése 1,5 és 2,8 millió forint között mozog. E mellé egyéb juttatások is járnak. Céges kocsi, benzinkártya, telefon, céges laptop…

 

0cad297642c386b76ce6beca0aaed32c.png

Photo by Clem Onojeghuo from Pexels

 

A Központi Statisztikai Hivatal Eurostadtra hivatkozó egy korábbi összesítéséből pedig az is kiderül, hogy a felsővezetők között sem lehet mindenki elégedett. Európában az ugyanabban a munkakörben dolgozó női felsővezetők negyedével keresnek kevesebbet, mint a férfiak.

 

A nemek közti egyenlőtlenség „szokását” súlyos teherként cipelik magukkal a társadalmak. Jellemzően Észak-Európában sikerült a legjobban mérsékelni ezeket, míg a déli és közép-keleti országokban óriási a két nem – pénzben is kifejezett – megbecsülése között a különbség. Ezekben az országokban bármilyen beosztásban dolgoznak együtt nők és férfiak, a nők jellemzően 8-10%-kal kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért.

 

Világszerte egyre több társadalomtudós figyeli aggódva e folyamatot.  Ma már pedig pénzpiaci szakértők, három világhírű közgazdász is vészharangot kongat.

 

85cf6246757ee72073b5a574080f10cf.png

Photo by Clem Onojeghuo from Pexels

 

 

A 444. hu összeállítása szerint a csak a globalizált világpiac érdekeit néző és hatásait megengedő politika egyre nagyobb társadalmi különbségeket eredményezett. A jövedelmi olló szétnyílása nehezen kezelhető feszültségeket okozott.

 

Három világhírű közgazdász - Dani Rodrik a Harvard Egyetem professzora, Gabriel Zucman a Berkeley kutatója és Suresh Naidu aki a Columbia Egyetemen dolgozik- e problémakört vizsgálva arra a következetetésre jutott, hogy ha minden így marad, a ma ismert társadalmi berendezkedés felbomlik és összeomlik.

 

Ezért egy szakmai szervezetet hoztak létre. Az Inkluzív Jólétért nevet adták neki.  

 

Olyan világszerte tapasztalható problémákra akarják ráirányítani a figyelmet, mint a vagyoni egyenlőtlenségek, a stagnáló bérek. Hogy egyre kevesebb fiatal bízhat abban, hogy egy nap majd jobban élhet, mint szülei; az automatizáció miatt veszélyben lévő munkahelyek tömkelege, a klímaváltozás életünket felforgató következményei.

A tudósok szerint ezeknek a problémáknak jelentős része kezelhető lenne. 

 

b19597fe3d7cce210f6f302b7c70eeb8.png

Photo by Clem Onojeghuo from Pexels

 

Az adórendszerek reformjáról, a globális piaci szereplők helyzetéről és feladatairól vagy a hitelbuborékok kialakulásának megelőzéséről, a politikától nem függetleníthető közgazdasági folyamatokról vagy a kapitalizmus átalakításáról szóló javaslataikkal vitákat akarnak generálni.

Azt írják: pontosan tudják, hogy a folyamat lassú lesz. A huszadik század közepén,1944-ben írt Polányi Károly-könyv: a Nagy átalakulás már tartalmazza e gondolatok egy részét. Csakhogy eddig az alapjövedelmet vagy a tudatos gazdasági „nemnövekedést” politikai felhanggal közelítették meg, manapság viszont különféle tudományos közösségek képviselői vizsgálják meg a kérdéskört.   

 

Az azonban nem valószínű, hogy mindez belátható időn belül gyökeres változást hoz a tömegek mindennapjaiba, így a következő pár évben mindenkinek magának kell a céljaihoz alakítania életmódját.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://profigrammers.blog.hu/api/trackback/id/tr7314663419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása