Hogyan bírd rá magad a munkára?
2019. augusztus 26. írta: Profigrammers

Hogyan bírd rá magad a munkára?

A nyári szezon után kipihenten, energiával feltöltődve, élmények és pihenés jótékony hatásával felvértezve érkezünk vissza a munkahelyre. Legalábbis elméletben.

A fogyasztói társadalom álomnyaralása nem mindenkinek pihentető. Természetes, hogy fáradt lesz az ember, ha nem úgy és ott pihen, ahol az a személyiségének, állapotának tökéletesen megfelel. Az már más kérdés, hogy miért megy el egy – számára nem tökéletes – nyaralásra az ember, de ha így tesz, esélyes, hogy nem töltődik fel megfelelőlen.

 

Statisztikák szerint még az álomnyaralásról visszatérő kollégák is nehezen rázódnak vissza a munkanapokba. A felnőtteknél sokkal rugalmasabban alkalmazkodó gyerekeknek is nehezen megy az iskolakezdés. Nem véletlen, hogy a pedagógusoknak is időbe telik visszaszoktatni őket a tanrendbe.

Nem kell sokat magyarázni, hogy a nyaralás utáni visszatérés nem egyszerű, de azért nem is lehetetlen.

Ha nagyon nem fűlik az ember foga a munkához, jól jöhet Benjamin Jaksch, karriertanácsadó pár tanácsa.

Azt a szakember is elismeri, hogy akinek semmilyen motivációja nincs, azt egy másik ember nem tudja motiválni, csak kényszeríteni.

A határidő és a főnök tehát nagy úr. Az első lépés, hogy belássuk: muszáj elvégezni a feladatokat. Jaksch szerint érdemes kis lépésekre osztani a megvalósítást. A részeredményeket könnyebb elérni vagy legalább ellenőrizni azt, hogy meddig jutott az ember.

Itt is működik a minden rosszban van valami jó elve. Minden feladat megvalósításában lehet olyan részlet, melyet élvezhetünk. Ha pedig végképp semmi örömöt nem találunk, segíthet, ha csak keveset várunk el magunktól.

Motiváló lehet, ha munka után megjutalmazzuk magunkat.

Össze is köthetjük az elvégzendő feladatot azzal, amihez kedvünk is van.

Ha tudjuk, hogy nyelvet kéne tanulni, de inkább a Trónok harcát néznénk, jó megoldás lehet, ha a sorozat epizódjait a tanulni kívánt nyelven nézzük.

Evolúciós örökségünk, hogy spóroljunk az energiánkkal. Így egy esetleges veszélyhelyzetben nagyobb az esélye az embernek a túlélésre.

Janisch szerint ez igazi motivációgyilkos. Agyunk e spórolós üzemmódja miatt hangzik el sokszor a „Meg tudod csinálni!” motiváló mondatra a „Dehogy tudom!” és „Ez amúgy is hosszú ideig tart nekem” – válasz.

A felmérések szerint életünk átlagos tevékenységeinek koordinálására és felügyeletére naponta csak agyunk kapacitásának ötödét használjuk.

A motiváció visszaszerzéséhez a dopamin nevű vegyület lehet a kulcs. Ez a kémiai anyag az idegsejteket stimulálja, és az öröm-, illetve elégedettségérzés kialakulásában van jelentős szerepe. Ennek hiányában azonban szinte folyamatosan frusztrációt érez az ember, és ha huzamosabb ideig nem kapnak az idegsejtjeink dopamint, előbb szorongás, majd a „semmi sem jön össze, vacak az egész világ” érzés hatalmasodhat el rajtunk. Ez pedig akár depresszióhoz is vezethet.

Jó hír, hogy már a legkisebb sikerélménytől is megemelkedik a dopaminszint. Az is fontos, hogy ezt a sikert megfelelően értékeljük és erre alapozva további motivációt szerezzünk.

Hatékonyabbá teheti munkánkat, ha egyszerre csak egy feladatra koncentrálunk, így nagyobb az esély a sikerre is.

A szakemberek kétféle önmotiváló módszert ajánlanak.

A kitűzött cél elérését alaposan megtervezzük, a munkát jól ellenőrizhető és mérhető kis részfeladatokra osztjuk. Fontos, hogy reális – azaz teljesíthető – legyen a végső cél is. A módszer használatában az is jó, hogy a kisebb célok elérésekor már érkezhet a jutalom, így az agysejtjeink némi dopaminhoz juthatnak.

A nagyobb léptékekben gondolkodóknak célravezető lehet az előtte-utána terv használata. Ilyenkor a megfogalmazott cél, kívánság mellé azt is meghatározzuk, hogy milyen nyereséget várunk az elvégzett feladattól, és megtervezzük, hogyan jutunk túl a nehézségeken. Jobb esetben készítünk B-tervet is. A módszer használói a nagy feladatot nem bontják apró részletekre a részfeladatok megoldásában a pillanatnyi helyzetnek megfelelő döntéseket hoznak.

Az alapvető különbség, hogy az első módszer esetén a célhoz vezető utat is megtervezik, a másodiknál csak a célt jelölik ki, az utat nem.

Több szakember szerint a munkahelyek is sokat tehetnek azért, hogy a motiváltság határán lévő dolgozó munkakedvét ne törje le semmi. Még a nyaralás után, kipihenten, energiával feltöltődve visszatérő kollégák is elveszíthetik motiváltságukat, ha azzal szembesülnek, hogy a korábbi szürke hétköznapok folytatódnak, semmilyen változás nem történt, sőt talán még elkeserítőbb a helyzetük a cégnél.

Ha a visszatérő új feladatot kap, hasznosnak érzi magát, új célokat tűzhet ki magának. Ez pedig erős motivációs tényező!

Az sem szerencsés, ha az új ötletekkel érkező kollégát meg sem hallgatják, hanem azonnal visszakényszerítik a szürke hétköznapokba.

Mivel a munkahelyet váltók nagy része érzelmi alapon dönt, nagy az esély, hogy ezek után hamar álláskereséssel telik a szeptember.

A motiváció egyik alapja az önismeret. Aki jól méri fel képességeit, ismeri vágyait, tud élni a lehetőségeivel és akár újakat is teremthet magának, az élet minden területén egyfajta alapmotiváltsággal él. Ezt a szintet már „csak” emelni kell. Az a munkahelyi vezető, aki jól ismeri beosztottjait szintén sokat tehet azért, hogy kollégái motiváltak maradjanak.

Arra a munkahelyre, ahol jó a hangulat, a kollégák jól érzik magukat egymás társaságában, biztosan szívesebben megy vissza nyaralás után az ember dolgozni, mint ahol azt sem tudja, ki ül az asztal másik oldalán. Mint az iskolában. A tanévkezdésben sokszor csak egy jó dolog volt: találkozni lehetett a rég nem látott osztálytársakkal.

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://profigrammers.blog.hu/api/trackback/id/tr5515025842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.