Hol van a vakmerő és az őrült között a határ?

Miért kerüli meg valaki a Földet egyedül egy hajóban, dacolva viharokkal, széllel, szomjúsággal és a mindent felégető perzselő napsütéssel?

Miért száll vízre akkor is, ha tudja: benne van a pakliban, hogy meghalhat?

Fa Nándor megint megkerülte a Földet. A hajós egymaga szállt vízre saját maga építette vitorlásával a   VENDÉE GLOBE versenyen.

E sorok írásakor még nem tudni milyen eredménnyel, de kis szerencsével soha nem látott jó helyezést érhet el. Egy olyan sportágban, melyben a technika, a mérnöki tudás nélkül a szerencse vajmi keveset ér. Érdekes, hogy mégis milyen sokat emlegetik azok a szerencsét, akik a legtöbb munkát és tudást tették hozzá életük nagy kalandjához.

Ezek szerint, a mérnöki és technológiai tudás, a precíz állhatatos munka szerencse nélkül semmit sem ér?

Akik naponta hoznak létre mások számára felfoghatatlan dolgokat, építenek bonyolult szerkezeteket és tudják mit miért csinálnak, miért keresik ennyire a szerencsét?

Pár éve egy másik magyar Rakonczay Gábor is élete legnagyobb kalandjára készült. Győztes típus - mondják róla - már átevezte az óceánt, tudja mit csinál.  Hajóját, a Vitézt nagy példaképétől, Fa Nándortól kapta. Az evezős átalakításánál és felkészítésénél a tapasztalt hajós is ott bábáskodott, nélküle nem is készülhetett volna el. 

2012-ben vízre szállt. Ekkor megint "csak " egy óceán-átevezésre indult, de most egyedül.  Rakonczay majdnem meghalt. Többször is felborult a hajója, de a tudás és felkészültség mellett szerencséje is volt. Túlélte. 

Az útról számtalan tudósítás és cikk készült, de később egy olyan könyv is megjelent, amely minden addigi összefoglalónál több, az Átkelés a végtelenen című.

Ebben a könyvben ugyanis Rakonczay a tengeri út alatti személyiség változásáról, fejlődéséről is ír.  Több alkalommal filozófiai mélységű gondolatokat fogalmaz meg életről, halálról, célokról, lehetőségekről és a minket körbe vevő világról.  Arról ahogy az út végére egészen más ember lett, és arról, hogy egy ilyen tengeri út mennyire hasonlít a mindennapi élethez.

Bíró György a Profigram kereskedelmi igazgatója azt mondta: nemcsak a könyvben leírtak miatt érdemes Gábor a megbecsülésre. A hihetetlen kalandok mesélője ugyanis hiteles: a Profigramos csapat már többször hajózott Gáborral, aki az Adrián tanította vitorlázni őket.  A kaland után pedig többen azt mondták, hogy még egy óceán átszelő túrán is eveznének vele egy hajóban.