Portörlés, rendrakás, takarítás, virágöntözés és a kávésbögre elmosogatása. Gondolkodás nélkül csinálja meg reggelente a dolgozó. Ha a cégnél nincs takarító nem is nagyon tehet mást. Környezetünk, és munkakörnyezetünk tisztasága alapvető igény.
Hiába vigyázunk rá, önmagától nem lesz portalan a gép vagy az asztal. Egy műhelyben sem söpröget csak úgy egy ember, és ha a mesterember dolgozik a fürdőszobában természetesen kitakarítva illik átadni a munkaterületet.
Utóbbi a munkafolyamat része, melyért pénzt kap a dolgozó, de a korábban említett rendrakás legtöbbször csak elvárt és nem fizetett munka.
Pedig az ilyen jellegű munkák jelentős részéért fizetni kellene vagy legalább meg kéne becsülni azt, aki megcsinálja.
Szakemberek eddig a munkaidő utáni háztartási munkát nevezték láthatatlan munkának. Több olyan kalkulátor is van a neten, melyekkel kiszámolhatjuk, hogy mennyit keresnénk, ha pénzt kapnánk ezekért. Megdöbbentő, hogy heti pár órás takarítás, rendrakás, bevásárlás akár havonta háromszázezer forint értékű munka is lehet.
Ha mindezt a munkahelyen végezzük, miért nem jár érte pénz vagy legalább elismerés?
Ha nem tesszük, akkor viszont nemcsak mi látjuk kárát a kosznak és a rendetlenségnek. Több kutatás is cáfolta a viccesen elmondott, de sokaknak komolyan gondolt mondást, mely szerint a zsenik a káoszt is átlátják, így nincs szükség rendre körülöttünk.
Egy, a Psychological Science című folyóiratban korábban megjelent kutatás szerint a munkavállalók harmada szerint produktívabb és hatékonyabb a munkavégzés, ha környezetükben csak a munkához szükséges eszközök és tárgyak vannak. Az már csak hab a tortán, hogy egészségesebbnek is érzik magukat. Az átlátható környezetben dolgozók ugyanis egészségesebb étkezési szokásokat is tudtak kialakítani és betartani.
Ezek alapján még fontosabb lenne megbecsülni azokat, akik energiájuk egy részét arra áldozzák, hogy rendet tartsanak a munkahelyen. A sokszor mások helyett takarító, dolgozó kollégák azonban sokszor panaszkodnak ennek ellenkezőjére.
Mégis megöntözik a virágot, kitakarítják az elviselhetetlenül bűzös hűtőt, letörlik a közös étkező asztalt, vagy elmosogatják a kollégák kávéspoharait, teásbögréit.
A kevésbé igényes kollégák szerencséjére ennek egyik oka a fent említett jó közérzet iránti vágy. Vannak olyanok, akiket nemcsak a közvetlen környeztük rendetlensége zavar. Pszichológusok szerint ez öntudatlan védekezés.
A rendetlenség miatt ugyanis túl sok inger éri az agyat.
Ez a koncentrációképesség romlásához vezethet. Hamarabb elfáradhat az ember ez pedig érdektelenséghez vezethet, és ha ez sokáig fennáll, akár depresszió is kialakulhat. Az erre érzékenyek agya már a folyamat elején beavatkozik. Rendrakásra késztet, így kerüli el a nem kívánatos ingerek feldolgozását.
foto:PROFIGRAM
Az tehát érthető, hogy az íróasztalon vagy közvetlen munkakörnyezetünkben jó, ha rend és átláthatóság van. De az iroda másik felén lévő kávéspoharakat miért mosogatják el egyesek és mások miért nem?
A környezetük állapotára fokozottan érzékeny emberek számára egy idő után egyfajta rutinná válik a rendrakás. Egyértelműen pozitív hatású ez, ha kontrollálható. Klinikai vizsgálatok és kutatások szerint azonban Magyarországon 200-300 ezer embernél ez a folyamat már kényszeres. A mániákus takarítás pedig betegség. Kialakulásának több oka is lehet, ezekről a Pszichofészekben olvashatunk részletesen. A lényeg, hogy egy szorongó, kellemetlen állapot feloldását jelenti a takarítás és ezt az élményt egyre gyakrabban akarja átélni a kényszerességgel élő. Ha ez az állapot már a napi életvitelben korlátozza az embert, az már betegség, melyet kezelni kellene.
Photo by Gabriel Peter from Pexels
A határvonal a kényszeresség és extra igényesség között vékony. Aggodalomra adhat okot, ha valaki a tökéletesen összehajtogatott ruhákat kiveszi a szekrényből, és újra élére hajtogatja, vagy egy elmosogatott edényt újra mosogat egy vízcseppnyom miatt.
Aki nem mániákus, csak saját igényessége miatt tesz rendet a munkahelyén. Ebből pedig előbb-utóbb mindenkinek elege lesz. Érdemes mást is bevonni ebbe a tevékenységbe, mert a kialakult rendszer miatt könnyen elmérgesedhet a kollégák közötti viszony. Ha az önkéntes rendrakó nem kezdeményez változást, a többiek valószínűleg nem fognak, hisz nekik jó, ha helyettük mosogat valaki. A változást ki lehet provokálni vicces feliratokkal is. De ha ezek nem hatnak azért ne váljunk agresszívvá. Az alább olvasható dühöngés helyett inkább a személyes, egyenes, őszinte kommunikáció lehet a következő lépés.
Forrás: lotaria.tumblr.com
Figyeljük meg ki miatt kell sokat dolgoznunk, és kérjük meg szépen a változtatásra. Erre jó alkalom lehet az év végi csapatépítő vacsora vagy party. Ha ez sem hoz eredményt, a HR-esek azt szokták kérni, hogy nekik jelezze a kolléga a problémát. A tapasztalatok szerint azonban csak ront a helyzeten, ha a cég vezetése akar beavatkozni. Dörzsöltebb kollégák azt javasolják, hogyha azt nem tudjuk megállni, hogy ne mosogassunk és pakoljunk, legalább az idegesítően rendetlen kolléga után ne tegyük ezt. Ha azt látja, hogy csak az ő bögréje marad koszos, vagy csak az ő asztala körül van káosz talán rájön, hogy miért. Reméljük inkább előbb, mint utóbb.
