A leszálló repülőkről is jól látható méretű szemétszigetek az Isztambuli öbölben, 15 millió négyzetkilométernyi hulladékszőnyeg - amely Amerikától majdnem Japánig ér- az Óceánon.

A globalizált világ hulladékával ma már a bolygó minden szegletében találkozhat az utazó. Több tudományos igényű cikk és tanulmány is figyelmeztet a veszélyre. Ha ez így megy tovább, az emberiség belefulladhat saját szemetébe.

Az egyre növekvő fogyasztás egyre több csomagolóanyagot, tárolóedényt vagy csak egyszerűen maradékot termel. Az ipari forradalom kezdetén ezeket szeméttárolókban rakták le. A múlt század közepére azonban ezek már kezelhetetlen nagyságúvá váltak. A probléma felismerése után hamar született megoldás.

A szemétégetők, melyek közül sok energiatermelésre is használta a keletkezett hőt.  Csakhogy a műanyagok és a veszélyes nehézfémeket tartalmazó hulladék elégetésekor sok olyan gáz is felszabadul, amely – ártalmatlanítás, vagy szűrés nélkül- az égetőmű tágabb környezetében is ökológiai katasztrófát okoz.

Ma már annyira égető gond a hulladékkezelés, hogy az ipar egyik fontos szakterülete lett.   

Az EU-ban Németország vezeti a csomagoló anyag felhasználási arány-listáját. Ott 64% a körforgásba visszatérési arány. Magyarországon ez alig éri el a 24%-ot. Afrikában, Ázsiában pedig szinte csak Kína épített ki jelentős újrahasznosításra tervezett ipari üzemeket. Ezek a PET palackok, műanyag hulladékok mellett – legfőképpen- Indiából érkező bontott elektronikai eszközökből nyernek vissza aranyat és egyéb értékes fémeket.

Nemsokára azonban itt is változás várható. A hírek szerint Kína jelentősen csökkenti, az un. „szemétimportot” azaz korlátozni akarja/fogja az Európából és Amerikából hozzá érkező szemét mennyiségét. Így már csak India és Afrika egyes területeire lehet a „fejlett” világ hulladékát szállítani, és ott egy részét feldolgozni. Előbb-utóbb azonban e térségek is feltelnek szeméttel. A mauritán, vagy marokkói sivatagban ma már egyre több a francia-német PET palack, és több afrikai ország természetvédelemért felelős illetékese is aggodalmát fejezte ki.

Szakemberek szerint a világ hulladékhasznosításának kérdése egyszerre elkeserítő és bizakodásra ad okot. A szaklapok rendszeresen figyelik a világgazdaságban előállított termékek újrahasznosítási arányát. Leginkább a drága fémek és nyersanyagok visszanyerése és a nagy mennyiségben, olcsón visszanyerhető anyagok felé fordul a szakma.

A mérnökök szerint - kis túlzással- minden hulladék újrahasznosítható valahogy. A kommunális hulladékból bio olaj vagy növényi tápanyag, a műanyagokból újabb műanyag vagy műszálas textil, a használt autógumikból útépítési zúzalék és még sorolhatnánk a lehetőségeket… az igazi probléma nem a technológiákkal van.

Ráadásul ez már a magyarok számára sem ismeretlen terep. Évek óta több ilyen projektben vesznek részt hazai közép nagyságú vállalatok.

foto:Profigram

A hulladék kezelésének kérdése a kormányok kezében van. Mindez a környezet iránti felelősség kérdése, tehát politikai, gazdaság-politikai döntés.