Még alig múlt el a karácsonyi ajándékozás ideje, máris se szeri, se száma a személyi jövedelemadó egy százalékára pályázó szervezetek leveleinek, e-mail-jeinek és hirdetéseinek.
foto: evangélikusok
Sőt, olyan is előfordult, hogy egy szimpla járókelőből egy hiúz örökbefogadója lett.
Hogyan lehet eldönteni, hol lesz jó helyen a pénzünk? Honnan lehet tudni, hogy egy szervezet arra költi-e a kapott pénzt, amire kérte?
Ma már az Adóhivatal a honlapján listázza a törvényesen működő szervezeteket, de az csak a következő elszámoláskor derül ki, hogy a pénzt valóban arra költötték-e amire kérték. Általánosságban igaz, hogy
minél hosszabb ideje működik egy szervezet, annál kevésbé valószínű, hogy csalók álnak mögötte.
Az elmúlt pár évben több esetben is kiderült ugyanis, hogy egy-egy felajánlás el sem jutott a rászorulókhoz. Két éve történt, hogy két zalaegerszegi férfi huszonegyezer embertől majdnem tízmillió forintot csalt ki. Egy furmányosan megkomponált nevű alapítvány mögé bújva próbáltak hatni a leendő adományozók érzelmeire, azt hirdetve, hogy az önhibájukon kívül elesetteknek és gyermekeknek gyűjtenek. Most a bíróság előtt felelnek ezért.
A tisztességtelen szándékú emberek száma egyre nő. Ezért a büntetőtörvénykönyv módosításában már szerepel az üzletszerűen és jótékony célú adománygyűjtést színlelve elkövetett csalás.
Ha sikerült kiszűrni a csalókat, a következő dilemma, hogy milyen terület legyen az, ahol tudunk és akarunk segíteni?
Az adományokért folyó verseny a tisztességes szervezetek között óriási. A lehetőségeik pedig szűkülnek. Ezúttal nem is az állami szabályozás a vétkes, egyszerű emberi hanyagság az ok.
A Magyar Nemzet összeállítása szerint az elmúlt időszakban a civileknek egymilliárd forinttal jutott kevesebb az egyszázalékos személyi jövedelemadó felajánlásokból. Mióta él az elektronikus adóbevallás lehetősége, az adózók nem foglalkoznak eléggé ezzel a kérdéssel, és sokan nem is töltik ki a felajánlási ívet. Így aztán ez a pénz az állami költségvetésbe kerül.
foto:nepszava
De akkor mégis mi alapján dönthető el, hogy kinek segítsünk? Az érzelmeinkre hallgassunk, vagy hideg fejjel mérlegeljünk, hogy meglátásunk szerint hol a legnagyobb a szükség?
A felelős döntés vajon mit jelent? A saját érdekünk is befolyásolhatja döntésünket?
Alapvetően minden segítség előre viszi a dolgokat, tehát csak a jó és jobb között dönthetünk.
foto:PROFIGRAM
Szerencsére vannak olyanok, akik nem elégednek meg az adójuk egyszázalékának segítő erejével. A tenni akarók és tudók számtalan mód közül választhatnak. Van, aki étel- és ruhaadományt tesz az utcára kirakott dobozokba. Sokan sütnek-főznek a nélkülözőknek, és van olyan pék is például, aki rendszeresen oszt kenyeret.
foto:HVG
Többen a hobbijukat is felhasználják, hogy segíthessenek. Rendszeresen szerveznek olyan jótékony futásokat, biciklitúrákat, motoros és autós túrákat, melyek bevétele a rászorulókhoz jut.
A ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni a rászorulókat elvet szerencsére sokan követik, és az épp aktuális éhségcsillapító akció mellett vagy helyett arra is gondolnak, hogy a szegény sorsú embertársainknak hogyan lehet segíteni mindennapi boldogulásukban úgy, hogy ne kerüljenek újra nehéz helyzetbe.
Különleges bölcsességet, társadalmi felelősségvállalást és előrelátást jelez az, amikor a következő generáció tagjait segíti valaki.
A később kialakuló nehéz élethelyzetek ugyanis sokszor megelőzhetők. Például úgy, hogy olyan eszközöket ad az ember, melyek megkönnyítik a tanulást, vagy használatuk olyan szakmai kompetenciákat, azaz skill-eket fejleszt, melyek megváltoztathatják egy generáció életútját.
foto:PROFIGRAM
Az egyik legjobb példa erre az iskolásoknak adott számítógépek esete. Ma már nem elég a digitális analfabétizmus felszámolása, a következő generáció tagjaiból kerülnek ki a technológiai fejlődés éllovasai. Sokszor egy ilyen ajándék a lehetőség ahhoz, hogy a ma még csak álmodozó gyerekekből a jövő fejlesztő- és programozó mérnökei legyenek.
