Mire jó az előítélet?
2018. március 11. írta: Profigrammers

Mire jó az előítélet?

Nagyot ment a közösségi médiában az a fénykép, melyen – mint később kiderült – lengyel informatikusok vannak. A retro fotón négy „kocka” ül egy asztalnál. A vicces kedvű kommentelők szerint a (L)Júzerek buliztak. A pirossal bekarikázott fiatalember Tomek Czajka.

A nevét ma már nem csak a fénykép miatt ismeri a net közönsége. A fiatalember a technológia fenegyereke, Elon Musk Space X programjának vezető mérnöke.

 

 A Földre visszatérő hordozórakéták megépítője nemrég egészen látványosan bizonyította, hogy a csapat által tervezett rakéta akár több tonna hasznos terhet is eljuttathat a világűrbe.

Az évszázad eddigi legnagyobb reklámfogásával Musk a saját tűzpiros cabrio-roadster TESLA-ját tette be a raktérbe. A teljesen elektromos hajtású kocsi azóta tizenhatezer kilométer/órával száguld a Nap körüli pályán, és pár éven belül még a Mars közelébe is eljut. Ha a Mars programmal jól időzít az emberiség, talán az első Mars-űrhajósok is találkozhatnak vele a vörös bolygó közelében.

Ez a történet az egyik legjobb példa az előítéletek miatti tévedésekre. Az iskolában már mindenki megtanulja, hogy nem szabad végérvényes következtetést levonni az első pillanatban valakiről. Az emberiségben azonban nem véletlenül fejlődött ki ez a tulajdonság.

A sztereotipizálás, illetve az ebből származó előítélet miatt sokan szenvedtek már. Ha csak kárt okoznak, miért alakultak ki? 

Az ősembereknek – mint ahogy a természeti népeket kutatók sok tanulmányukban leírták – állandó készenlétben kellett élniük. A veszélyforrások megtalálása és felismerése szó szerint élet-halál kérdés volt.  A tárgyak és természeti elemek észlelését és veszélyforrásként azonosítását is egyfajta sztereotipizálás segíti. Nemzedékről nemzedékre adták át őseink a tudást, amely tapasztalatokon alapult. Érdemes volt megjegyezni a sötétlő eget mint, a közelgő vihar sztereotipizált képét, mert ha idejekorán felismerték a veszélyt, az  életet menthetett.

A környezeti veszélyek felismerése mellett a szociális veszélyeket is meg kell tanulni felismerni. Hányszor mondjuk egy rendőrségi tudósításban látott emberre, hogy: tipikus gyilkos arca van. Pedig ezt senkiről sem állíthatnánk, hisz senkinek sincs az arcára írva, hogy ő gyilkos.

A másik személyiségének feltérképezése sokkal nehezebb, bonyolultabb feladat.  Az észlelésben ugyanis mi magunk is benne vagyunk: a külső kinézet, a neveltetés, a társadalmi környezet és normák, kommunikációs jártasság és az adott észlelési szituáció alapján. 

 

 

Ráadásul még az is befolyásolhatja, milyennek látjuk a másikat, hogy mennyire hasonlít ránk, férfi vagy nő az illető. Az sem mindegy, hogy mennyi idős, illetve, hogy mi magunk mennyire tiszteljük az életkort.

Alig pár szempontot említve is jól látszik milyen bonyolult a kérdés. Az ember agya általánosságban az egyszerűsítésre törekszik. Embertársainkat is különböző tulajdonságok alapján csoportosítjuk. A különféle társadalmi csoportokat pedig azok legjellemzőbb vagy annak vélt tulajdonságai alapján „címkézzük” fel. Ezt hívjuk sztereotipizálásnak.

 

A negatív jellemvonások általánosítása és egy csoportra alkalmazása az előítélet.  Az előítélet a tények hiányos ismeretén és az érzelmek keverékén alapszik. Mindenkiben benne van, és a mi-ők határvonal mentén alakul ki.

„Az előítéletnek több megnyilvánulási formája lehet, például az elkerülés, a szóbeli előítéletesség, a diszkrimináció (hátrányos megkülönböztetés), a fizikai erőszak, a megsemmisítés.

Az előítéletek kialakulásának sokféle oka lehet, például az ismeretek nélküli véleményalkotás, az általánosítás, befolyásoltság mások által, negatív tapasztalatok, tolerancia hiánya, félelem, zárkózottság, kudarcok, irigység, bűnbakkeresés, szocializáció, elfogadási képtelenség” írja az egyik leggyakrabban használt távoktatási tananyag.

 

Honnan lehet tudni, hogy hol a határ? Az egészséges gyanakvás és távolságtartás diktálhat egyfajta konfliktuskerülést vagy elhatárolódást.

foto:7köznapi pszichológia

 

Az előítélet elkerüléséhez annak felismerése az egyik legfontosabb feladat. Az előítélettel élő embernek ugyanis a legnehezebb felismeri magában e tulajdonságot. Szakemberek azt javasolják, hogy ha nem vagyunk biztosak abban, hogy jól látjuk magunkat érdemes olyan emberrel beszélni a kérdésről, aki őszinte hozzánk.

 

Egy idő után pedig lehet annyi tapasztalatunk, hogy egy elmúlt hosszabb időszak történéseit átgondolva, kielemezve segítség nélkül is kiderül, hogy az előítéletek mennyire befolyásolnak. Különösen fontos ez a kérdés a munkaerő-felvétellel foglalkozóknak. Hisz nemcsak az előítélet miatt elutasított jelentkező szenved indokolatlan hátrányt, hanem a megfelelő dolgozót kereső cég is.

A bejegyzés trackback címe:

https://profigrammers.blog.hu/api/trackback/id/tr4813731886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.04.17. 06:06:31

Pont rossz példa, mert a sztereotípia szerint ezek a srácok a képen kockák. A mérnöki pálya ebbe a sztereotípiába belefért, ha mondjuk színész, sportoló vagy éppen bölcsész lett volna, akkor tévedtek volna a mém terjesztői.
süti beállítások módosítása