Lejárt a munkaideje, bezárta a vezérlőfülkét majd táskájával gyalog indult haza egy mozdonyvezető. A Bors beszámolója szerint a DÁLIA IC utasai nem értették, hogy hova megy a masiniszta. A szerelvény Füzesabony előtt egy kis puszta -Nagyút- kietlen állomásán állt meg. Ott kellett megvárni amíg kiért a másik mozdonyvezető, aki beült a vezetőfülkébe, így a vonat tovább indulhatott. Az utasok felháborodása után kiderült: a mozdonyvezető munkaideje lejárt. Ezért ment haza.
forrás:BORS
Úgy tudni, eddig még csak a viccekben fordult ilyen eset elő. Az első vizsgálat szerint azonban a mozdony vezetője nem hibázott. Az InterCity már eleve késéssel indult. Több műszaki hiba is történt, melyek miatt várnia kellett a vonatnak. A masinisztára – a kamionsofőrökhöz hasonlóan- pedig szigorú szabályok vonatkoznak. Nem vezethetnek többet, mint a megengedett és ha ezt túllépik jön a szigorú büntetés.
Ezúttal a MÁV sem emlegette a dolgozó felelősségét, ami azért- valljuk be- Magyarországon elég szokatlan. Manapság ugyanis egyre többször olvasni arról, hogy a dolgozó mit tett, nem tett meg, milyen felelőssége, kötelezettsége van és milyen szigorú feltételeknek és nagy elvárásnak kell megfelelnie.
foto:disclose
Vajon tényleg a végletekig kihasználják és kizsákmányolják a magyar dolgozókat a cégek?
A szegény agyon sanyargatott dolgozók és a dőzsölő vadkapitalisták világát éljük?
Sajnos, sok esetben igen. Azonban ez – valahol- természetes. A kapitalizmus egyik legfőbb törvénye a kereslet-kínálat. A cégek azonban sokszor nem élnek, hanem visszaélnek a túlkínálat miatti előnyökkel. A jó fizetést, juttatásokat adó pozícióban dolgozónak sokat kell tűrni és adni magából, hogy megtartsa állását. Pláne, ha olyan területen dolgozik, ahol sok jó szakember mozog a piacon.
Már a kora piacgazdaságokban is felismerték ennek a veszélyeit. Már a 18.századi nagy iparosodási hullám idején alakultak szakszervezetek. A munkások sok helyen sikereket értek el. A nyugati gazdaságokban a történelmi szakszervezetek még ma is meghatározó tényezők. A német vasasok, a francia közlekedésiek vagy a hasonló holland, olasz, spanyol szervezetek bele egyezése, sőt támogatása nélkül még az országok kormányai sem hoznak fontos döntéseket.
Magyarországon azonban már a sör reklámból is kiderül, hogy Marika nem megy bulizni a többiekkel, mert a zsarnok főnök még a munkaidő utolsó pillanatában is irathalommal érkezik. Hányszor hallani a magyar munkahelyeken, hogy ezt ma még meg kéne csinálni, be kéne fejezni? Mintha a munkavállaló és munkaadó közötti szerződésben leírtak egy idő után mást jelentenének a két félnek. Mintha a magyar munkahelyeken a szerződésmódosítás csak dolgozó kárára és megkérdezése nélkül történne. Ha morog a munkaerő, hamar ajtót mutatnak neki.
foto:autopro
Az itthoni „munkerőhiány” miatt ennél cifrább történeteket is hallani. Olyan balatoni szakácsról, aki egymilliós fizetést, saját szállodai szobát és különleges munkaidőt kért. Azért persze még nem tart ott a világ, hogy ezt meg is kapja, de a tó környéki és nagyvárosi vendéglátósok és panziósok sokszor vakarják a fejüket.
A munkavállalók beszámolói alapján Robert Bosch híres mondását, a: „ Nem azért adok magas fizetéseket, mert sok pénzem van, hanem azért van sok pénzem ,mert magas fizetéseket adok” – ma kevés helyen ismerhetik. Tán még a német mérnök-feltaláló nevét viselő – ma már- világégnél is találhatunk olyan dolgozót, aki ezt tapasztalta.
foto:business reporter
A „jókernek” tartott diákmunkások körül sincs minden rendben. Mindenki hallott már 2-300 ezer forintos fizetésekről, de senki sem látott még olyat, aki ezt haza is vitte volna. A cégek 6-700 forintos nettó órabért adnak a diákoknak, akik persze ennyiért nem szívesen állnak be egy csomagolóüzem gépsora mellé. Úgy, hogy már második nap kiderül: pontosannem azt, nem annyi ideig és nem olyan körülmények között kell dolgozni, mint ígérték.
A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a munkavállalók közül - akinek szakmája egyedi, vagy ő egyedi szakmájában- tehát a kínálat-kereslet törvénye alapján rá inkább kereslet van, egyre jobb pozíciókat érnek el.
Sokuk már nem vesznek el a magánélet- szabadidő- munka Bermuda háromszögben. Az ő főnökeiknek vagy cégtulajdonosainak már azon kell törni a fejüket, hogy hogyan tartsák meg a kollégát. Ahogy a cégek erőfölényénél, itt sem szabad/illik/tisztességes visszaélni a helyzeti előnnyel. Az üzletemberek tudják: mindig, minden kocka fordulhat. Kevés sikeres cég létezik elégedett dolgozók nélkül, és egy jól működő cégben valószínűleg elégedettek a dolgozók. ( kérdés persze,, hogy kinek mi a siker és a jól működő cég)
A munkaszerződések nemcsak papíron léteznek. Sokszor több időt, energiát adunk magunkból a munkahelyen, mint a magánéletben. A munkájuknak élő és abban létező japánok és a magánéletnek élő és abban létező Dél-ázsiaiak is a képzeletbeli egyensúlyrúd két végén vannak.
foto:fair observer
Ha a cégek alkalmazásunk előtt alaposan megvizsgálják, hogy megfelelünk-e az ő igényeiknek, a munkaszerződés aláírása előtt nekünk is el kell tudni dönteni, hogy a cég megfelel-e számunkra? Életünket és vérünket adjuk-e a bérét vagy nyolc óra után kikapcsoljuk a telefont és azt sem tudjuk, hol a munkahelyünk? Ha pedig nem az ígéret szerint alakulnak a dolgok, van-e lehetőségünk számon kérni az ígéreteket? A jó és eredményes együttműködés bizalom nélkül nem megy. A felek egymásra számíthatnak csak és közös hajóban eveznek, melynek az célja is közös. Minél nagyobb nyereség és fejlődés. A cégnek és a dolgozónak is.
