Leragasztott szemüvegű osztálytársa majdnem mindenkinek volt, aki a ’70-es ’80-as években ült az általános iskola padjában. Bevált módja volt ez a tompalátás kezelésének. Ezt a rendellenességet az agy látóközpontjának nem megfelelő működése okozza. A betegség kialakulásáról és hatásairól rengeteg információt olvashatunk – többek között – a webbetegen.   

Röviden: a betegség kezdeti oka a szemben keresendő: az egyik gyakori eset, hogy az egyik szem ideghártyáján (retina) nem képződik éles kép különböző optikai/fénytörési okokból adódóan, míg a másik tipikus kiváltó ok a kancsalságból következő túl nagy szögeltérés a két szem által látott kép között. Ez esetben a fejlődő agy nem képes összeilleszteni a két szemből érkező képet, hogy egy sztereoszkópikus képet kapjon. A kettős látás megakadályozása érdekében ezért elnyomja a homályos és/vagy kancsal szemből érkező képi ingereket, és helyette a jól és egyszerűen értelmezhető képet adó szemből jövő bemenetet dolgozza csak fel. Mindezek miatt az előbbi szem tompalátóvá válik, és megfelelő szemüveg mellett sem képes éles képet produkálni.

Mivel az agy nem tanulja meg összehangolni a szemekből érkező ingereket, a sztereoszkópikus mélységérzékelés egyáltalán nem vagy jelentősen csökkent módon fejlődik ki, és ennek következményeként jellemzően szem-kéz koordinációs zavar is kialakulhat. Könnyen belátható, hogy ez egy óvodás vagy kisiskolás életében mennyi nehézséget okozhat. A rosszul látó gyermek előbb olvasni tanul meg nehezen, és az olvasáshoz és íráshoz kapcsolódó nehézségei miatt az iskolás nem tudja majd tartani a tempót a többiekkel, míg végül – hiába a gyors logika, illetve az éles ész – lemaradhat társaitól.

Ha a szülő vagy óvodapedagógus időben felismerte a bajt – eddig – a legegyszerűbb módszert választották annak megoldására a leggyakrabban. Miután a gyermek szemészeti hibáit a megfelelő szemüveggel helyre tették, a jól látó szemet letakarták, így a rosszabbat (tompalátó) erőltetve azok idegi kapcsolatai is újra megerősödhettek, és ezzel párhuzamosan javulhatott a tompalátó szem látásélessége. Persze ez a módszer sem veszélytelen. Senkinek sem kívánhatjuk, hogy fél szemét eltakarva éljen. A letakart szem intenzív takarás hatására szintén tompalátóvá válhat, míg a tompalátó szem az erőltetés miatt könnyebben fárad, hamarabb „kidőlhet a gyerek”. Bármilyen tanulás – de még a játék – sem jó fáradtan, ingerülten.

Ráadásul új kutatások kimutatták, hogy az eddigi módszer hatékonysága sem túl jó. Az így kezeltek egynegyedénél nincs eredmény, és a leragasztott szemű gyermekek – érthető okokból – nem túl együttműködők. Számukra kín és szenvedés ez az időszak, és sokuknak állandó frusztráltságot okoz az állapotuk miatti kirekesztés és fáradtság. Sok gyerek és az őket szenvedni látó szülő sem bírja ezt, pedig a kezelés idő előtti megszakítása az egész gyógyulási folyamatot állítja meg.

A tompalátás miatt tehát mindenképp hátrányba kerül a beteg. Vagy azért mert az eddigi módszerrel gyógyulás alatt érzelmileg sérül – vagy azért, mert nem gyógyul meg.

Szakemberek szerint a letakarásos módszer legnagyobb hibája, hogy nem állítja vissza a megfelelő mélységészlelést, így felnőttként sem lesz jó a 3D látás, amelyre a beteg sokszor akkor ébred rá, amikor a 3D alkalmazásokat nem tudja megfelelően használni vagy egészséges emberekhez hasonlóan élvezni. Azonban ez a nem megfelelő mélységészlelés rosszabb szem-kéz koordinációban is megnyilvánul: pl. a beteg gyakran mellényúl, vagy lépcsőn nem közlekedik elég nagy biztonsággal.

A technológia fejlődése miatt egyre több, eddig nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható betegség orvoslására van mód. A kétezres évek elejétől sohasem látott mértékű fejlődést produkál az egészségügyi technológiai iparág.

Nemcsak a 3D nyomtató megjelenése borította fel a különféle implantátumok, protézisek piacát, hanem az egészség-megőrzésre használt alkalmazások is elképesztő ütemben fejlődnek. A diagnosztikai rendszerek, a mobiltelefonokhoz kapcsolható eszközök vagy a ma már pulzus-, vérnyomás- és véroxigénszint-mérésre alkalmas okos karkötők is a mindennapok részei.

Egészen komplex rendszerek segítenek a vak embereknek a térérzékelésben, és tavaly óriási sikert ért el a GloveEye nevű, magyar diákokból álló csapat egy kesztyűvel, amely segít a vakoknak a hagyományos nyomtatott szövegeket is elolvasni.

 Ma már egyre több cég és mérnökcsapat dolgozik az egészségügyet érintő technológiai fejlesztéseken.  Az AmblyoSOL rendszer a tompalátás gyógyításában úttörő.

Ezt a terápiát elsősorban a három és tíz év közötti gyermekeknek ajánlják. Hiába azonban minden fejlesztés, ha sem a szülő, sem a pedagógus nem veszi észre, hogy baj van.

Mindenképp érdemes gyanakodni ha:

• a gyerek nagyon sokat pislog,
• rajzoláskor sokszor oldalra fordítja a fejét,
• közelről sokáig vizsgálgat tárgyakat,
• sokszor fáj a feje,
• nem tudja elolvasni a hátsó padból a táblára írt szöveget,
• nagyon közelről akar TV-t nézni vagy olvasni, 
• a labdajátékoknál úgy tűnik, hogy nem látja a labdát, 
• nem egy irányba néznek a szemgolyók – azaz kancsal a gyerek.