Minden második dolgozó görcsbe rándult gyomorral, rettegve megy dolgozni, vagy idegesen stresszben tölti a munkanapjait. Legalábbis a Linkedin friss felmérése szerint. 

A megkérdezettek fele válaszolta ezt. A rosszmájúak szerint, a másik fele nem mert válaszolni.

Tréfát félretéve: ha ez nagyléptékben is igaz, akkor súlyos gondok vannak a modern munka világával.

A Linkedin legfontosabb megállapítása: az X generáció tagjai a legstresszesebbek.  Az 1960 és 1979 között születettek pályakezdése viszonylag könnyű volt, de manapság egyre több nehézséggel és elutasítással kell szembesülniük.  E generáció tagjai mára hosszú évek munkatapasztalatával a hátuk mögött szembesülnek a megváltozott munkakörnyezettel. Szorongásuk egyik oka lehet, a követelmények hirtelen megváltozása vagy az utánuk érkező munkatársak miatti egyre erősebb teljesítménykényszer. A rossz hír az, hogy az Y és Z generáció tagjai, azaz a manapság munkába álló fiatalok is hasonlóan stresszesnek érzik magukat. Természetesen az ő problémáik egészen mások.

Az áprilisi felmérés korosztályokat és nemeket is egyesítő eredménye szerint legtöbben a munka/magánélet egyensúlya miatt aggódnak. A második legnagyobb stresszfaktor a munkájuk és munkahelyük jövőjével kapcsolatos aggodalom. A megkérdezettek 63%-ának kollégái miatt vannak rossz érzései. A dolgozók nagy részét pedig az is zavarja, ha munkáját a körülmények miatt nem tudja megfelelően végezni. 

A legidősebbeket, a „seniorokat” a fiatalabbak egyre nagyobb szerepvállalása is aggasztja. A napi stressz mellett folyamatosan ott zakatol bennük a hogyan tovább kérdése. Legkevésbé az ún. külső munkatársak, szerződéses tanácsadók izgulnak a jövő miatt. A középvezetők majdnem fele már a napi stressz miatt szorong munkahelyén. Legrosszabb helyzetben a „mezei” munkavállalók vannak. A válaszadók közül ők érzik leginkább azt, hogy fiatalabbakra cserélik őket. Ez egyébként egybevág a magyar tapasztalatokkal is. Hazánkban is volt olyan felmérés, amelynek eredménye szerint az X generáció tagjai is a fiatalabbak miatt érzik veszélyben a munkahelyüket.

Érdekes, hogy a nők kevésbé stresszelnek, mint a férfiak. Utóbbiak kevésbé látják át a munkahelyi viszonyokat, és általánosságban bonyolultabbnak érzik a munkatársak közötti kommunikációt, illetve nehezebben működtetik a szociális hálózatukat.

A munka és magánélet aránya ma már az egyik legnagyobb stresszforrás. A Linkedin tanácsadói szerint pár „szabály” betartásával jelentősen csökkenthető a napi szorongás mértéke és annak káros hatása.

Értékeld az idődet!  A munkaidőt és az az alatti teljesítményt a vállalat értékeli, a pihenésre, magánéletre fordított idő értékét azonban nekünk kell meghatározni. Ha nem elég fontos nekünk az az időtartam, ki másnak lenne az?  A gazdag emberek sokszor emlegetett mondása: majdnem mindent meg lehet venni pénzért, csak az időt nem! Ezt érdemes észben tartani!

Meg kell húzni a határokat, és tudjunk nemet mondani! Emellett legyen olyan is, amire igent mondunk, de azzal a kitétellel, hogy nem most! Határozzuk meg mi, mit fogunk megcsinálni, és legyen olyan feladat, melyre megkérünk másokat!

E tanácsok az időbeosztás fontosságára hívják fel a figyelmet és arra, hogy időnkkel mi gazdálkodjunk.

Szintén ismert tanács, hogy tűzzünk ki pontos célokat, és irányítsuk mi az életünket. A stratégiai tervezés és lépésenkénti szisztematikus megvalósításhoz ma már egyre több segítségünk van. A technológiai fejlődés szinte határtalan. Olyan okoseszközeink vannak, melyekkel nemcsak a feladatcsoportosításban, hanem a feladat és az információ megosztásában is verhetetlenek lehetünk. 

Találjuk meg a munkánk értelmét, és ha eddig nem sikerült, szeressük meg azt a tevékenységet vagy annak egy részét, amit végzünk! Tervezzük meg tevékenységünket, és tanuljunk amennyit csak lehet, de ne engedjük, hogy életünket feleméssze a munka!

Legyünk jó viszonyban a munkatársakkal! Ha egy közösség tagja vagyunk, pláne, ha a többség kedvel, sokkal könnyebb dolgunk lehet a munkavégzésben. Több segítséget kaphatunk, akár kérés nélkül tehermentesítenek a kollégák minket, ezáltal is javítva a munkaidő, pihenés arányát.

Mindehhez persze azért energiabefektetésre is szükség van, hisz nemcsak nekünk, hanem mindenki másnak is fontos, hogy indokolatlanul sokat ne töltsön munkával az életéből.