Március 8. A nap amikor a nők egyenjogúságára, a munkahelyeken és az életben – a férfiakkal megegyező- bánásmód szükségességére irányul a figyelem.

forrás: internationalwomensday.com 

A hátrányos megkülönböztetés kérdése, a nők társadalomban elfoglalt helye és lehetőségeik, igencsak veszélyes téma lehet. A vélt vagy valós igazukért harcoló nők, sokszor a legbutább és erőszakosabb férfiakat is megszégyenítve és túlharsogva semmisítik meg a más álláspontra helyezkedőket.  Hosszú évek alatt alig pár nő ismerte el- legalább magának-, hogy a mindennapok nehézségeit a nők maguknak is köszönhetik.

Szerintem ugyanis elfelejtették befejezni az egyenjogúságért vívott harcukat.

forrás:envisioningtheamericandream.com

Az ipari forradalom előtt a családi mindennapok fenntartása, az otthoni teendők elvégzése jelentette a klasszikus női szerepet. Ez egyébként vallástól független. A keresztény Európában és a muzulmán keleten is a férfi volt a család- vállalat fenntartó, a nő pedig a manager.

1857-ben New Yorkban a textilipari munkásnők vonultak utcára, azonos jogokat és lehetőségeket követeltek.

A feminista mozgalmak az 1800-as évek végétől szálltak be a harcba.

Australian women's rights were lampooned in this 1887 Melbourne Punch cartoon: A hypothetical female member foists her baby's care on the House Speaker- wikipedia

Azóta kicsit „túl is tolták a biciklit”. Ma már legalább ugyanakkora teljesítményt, sőt néha többet- várnak a nőktől a munkahelyeken, mint a férfiaktól, de nekik a munka után otthon indul a második műszak. A mosás, főzés, vasalás Bermuda-háromszög közelébe kevés férfi merészkedik, aki pedig igen, sokszor csak több tennivalót hagy maga után.  Egy diadalittas mosollyal pedig meg is magyarázza, hogy miért jobb, ha nem nyúl a szennyeshez.

Ráadásul a magyar munkahelyeken – most már a hivatalos statisztikák is elismerik-  ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak a nők. Az ország munkavállalóinak több mint fele nő, ám a felsővezetők közé csak alig tizedük tartozik. A parlamentben sincs sok nő, miniszter pedig egy sem.  

Ezek után jön a – sok nő szerint- egyre degradálóbb nőnap, amikor a mindennapi áldozatért, szánalomvirág vagy csoki jár.

Az igazán gavalléroktól mindkettő.

Ha már a nő aktuális élősködője nem segít a második nyolcórás otthoni robotban, vajon a munkahelyén legalább jobb a helyzet?

Nem reprezentatív felmérésünk szerint a szexista férfi főnöknél, csak egy rosszabb van: a rabszolgahajcsár kemény nő, aki mindenáron megmutatja és -főleg a női - beosztottak kárára be is bizonyítja, hogy nála egy férfi sem tökösebb.

Az egyenjogúsághoz vezető út rögös és sok kanyar van benne. Még a magyar nyelvben honos mozdonyvezető és óvónéni szavak is jól mutatják, hogy ez a társadalom nehézkesen fogadja el a klasszikus nemi szereptől eltérő foglalkozást. Elég csak a mozdonyvezetőnőre, vagy az óvóbácsira gondolnunk.

Az Y és X generáció kislányai - akik nem öltöztetős vagy éttermes online játékokat nyomtak a szüleik céges laptopján- akár olyan „férfiak számára fenntartott” foglalkozást is választhatnának, mint a programozó.

Ma már szinte miden cégnél tárt karokkal várják a fejlesztő-informatikus, vagy programozó-mérnök csajokat.

Egy képzésével foglalkozó cég idei felmérése szerint egy kisvárosnyi programozó hiányzik a hazai IT szektorból, ahol ráadásul különösen alacsony a nők száma.

forrás:www.profigram.hu

A PROGmasters arról is megkérdezte a nőket, hogy mi az az előny, amely miatt szívesen dolgoznának a szektorban?

A válaszadók nagy többségének a rugalmas munkaidő, az otthoni munka lehetősége és a szakmailag fejlődést, kihívást igénylő feladatok jelentik a vonzerőt.

A diplomás nőket pedig szívesen fogadják a csapatokban. A fejlesztők örülnek, ha a férfiaktól eltérő ötleteikkel és precizitásukkal segítik a csapatot. Ráadásul a nők szorgalmasabbak, és jobban betartják a határidőket. A felmérésből eredménye szerint:

„Ugyanakkor azt nem sikerült eldönteni, hogy ki dolgozik hatékonyabban, ha egyszerre több feladatot kap: a férfiak és a nők is magukat tartják jobbnak a multitasking-ban” – ismertette a részleteket Filep Szabolcs a PROGmasters vezetője.”

Azok a vállalatok vezetői, akik ma már a végzős programozó- mérnök hallgatók között keresik leendő kollégáikat, vegyes tapasztalatokról számolnak be.  Évről évre több lány ül cégismertető találkozókon, de van olyan vállalat, ahol a több mint ötven fős csapatban nincs női programozó, fejlesztő. Mintha a hangzatos célok és tervek megvalósítása már nem lenne annyira fontos a csajoknak, mintha nem mernének egy mindennapos kemény agymunkával járó, folyamatos feladatmegoldást igénylő pozícióra jelentkezni.

Miközben a női egyenjogúság alaptézise az egyenlő bánásmód, az ellenzők rendszeresen érvelnek azzal, hogy valójában az egyenjogúság alatt többen pozitív megkülönböztetést értenek.

Közlekedési szakemberek és a hatóságok hivatalosan nem ismerik el, de magánbeszélgetésekben sokszor elhangzik, hogy statisztikákkal is alá lehetne támasztani: az egyre agresszívabb, fiatal női sofőrök által okozott balesetek száma nő.

A jellemzően felső-középkategóriás céges kocsikat vezető felső- középvezető nők – például sávváltáskor, vagy a dugóban araszoláskor- egyszerre élnek és élnek vissza azzal, hogy ők nők, és ha nem engedik el őket, a szabálytalankodókat, a férfiaktól szokatlan agresszivitással reagálnak. Ráadásul volt olyan rendőrségi sebességmérő akció, ahol tíz gyorshajtóból nyolc nő volt.

Több szakember egymástól függetlenül állította, hogy azért nem készülnek a női sofőrök baleseteiről statisztikák mert már a gondolat felmerülése is óriási felháborodást vált ki.

1917 óta világszerte hivatalosan is a nők napja március 8.  Száz év alatt azt már elértük, hogy e napon a virágárusok és az édességboltosok halálra keresik magukat.

Vajon ez volt a női egyenjogúságért küzdők álma?