Még le sem huppant a pelenkás feneke az asztal mellé, melyen a laptop volt, kis ujjaival máris a képernyőre mutogatott. Hangosan követelőzött a színes, villogó játékokért. Nem szólt- hisz még nem tudott beszélni. Az alig másfél éves kisgyermeket teljesen elvarázsolták az online játékok.
foto: Feedfloyd
Szerintem majdnem mindannyian láttunk már hasonló szituációt. A „buborék” fejű, - testükhöz képest nagy fejű - gyermekek furcsa fejlődési szakaszba léptek. Ők, a 2010-es években született generáció, az ALFÁK. Hogy kik ők és miért így nevezték el a társadalomtudósok őket, arról mindjárt bővebben is lesz szó.
foto: Private Health Visitor
A kibertér bűvöltébe csöppenő kicsik minden előző generációnál gyorsabban, és könnyebben élnek a lehetőségekkel és dolgozzák fel az itt talált élményeket. Már másfél-két évesen is megdöbbentő tudatossággal élnek képességeikkel és készségeikkel. Több szülő kétségbeesve írt webshopoknak hogy vegyék vissza a termékeket, mert nem ők vásároltak. Ha nem megfelelően biztonságos azonosítás kell a vásárlási jogosultsághoz, a kisgyerek könnyedén megveheti a neki tetsző és kellő játékot.
Ez a hihetetlen biztonság lehet, hogy húsz év múlva lesz igazán kifizetődő. Fiatal felnőttként derülhet ki, hogy a virtuális és valódi tér és valóság különös ötvözete- melyben sokaknak több a virtuális mint a valódi- milyen életformára készíti fel ezt a nemzedéket? Lehet, hogy pont olyanra mai majd akkor vár rájuk? Hisz negyven éve is csak találgattunk arról, hogy milyen lesz a világ manapság. A társadalomtudósok a találgatásoknál tovább mentek és tudományos alapossággal foglalkoztak a kérdéssel.
foto: Center for Generational Kinetics
William Strauss és Neil Howe a világ változásaiban egyfajta periodicitást keresett és talált is. A generációs különbségeket vizsgálták, elméletükről pedig több könyvet is írtak. Eleinte sok támadást kaptak, de ma már egyre elfogadottabb a generációs elméletük.
Erről több magyar fordítás is készült, de röviden a lényeg:
X,Y,Z generációról beszélnek, melyek más-más választ adnak a társadalmi kihívásokra. Egymásnak nem ellentmondót, de különbözőt. A generációs szakadék nemcsak életkorban értelmezhető. Van aki a korábbi generációkra jellemző viselkedéssel oldja meg életének problémáit, míg más a következő generációra jellemző életstílust, vagy annak elemeit választja.
foto:Epoch Time
De kik is ők?
Az X generáció: a mai kamaszok szülei. Magyarországon ez az a generáció, amely a Kádár-korszakban nőtt fel. Sok tekintetben átmeneti generációról van szó, amely a „nagy” 68-as nemzedék után és a „hipermodern” Y/Z generációk előtt született. Ez a nemzedék a rendszerváltás idején vált nagykorúvá, amikor a gyerekkorban megismert világ szabályai érvénytelenné váltak, az új rendszer pedig még ki sem alakult rendesen, így kevés biztos viszonyítási pont volt. A technológiai világban pedig „digitális bevándorlóknak” tekintik őket. Ők azok, akik először használták a Commodore és ZX Spectrum gépeket és a zsebbe is beférő mobiltelefonokat.
foto:dcgoodwill
Y generáció: ezek a mai fiatal felnőttek és a nagyobb kamaszok. Strauss és Howe Millennials Rising: The Next Great Generation (2000) című könyve szerint ennek a generációnak a jellemzői. Különlegesek – legalábbis annak érezhetik magukat, mert gyerekkorukban rengeteget törődtek velük, sokkal többet, mint bármely korábbi generációval.
Védettek – ugyanezért. Sokuk fölött még húszas éveikben is ott köröznek a gyereküket elengedni nem akaró „helikopter-szülők”.
Magabiztosak és optimisták, csapatban szeretnek dolgozni.
Ambiciózusak, erősen motiváltak, racionálisak és hosszú távra terveznek – szemben az előző generációkkal, akiket a művészet, a filozófia és a keleti vallások vonzottak.
Nagy nyomás nehezedik rájuk, mivel sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetben lépnek ki a világba, mint a szüleik.
Sokkal hagyományosabb, konvencionálisabb értékrenddel rendelkeznek, mint az előző két generáció.
Ami pedig a digitális technológiát illeti, ennek a generációnak a tagjai már „digitális bennszülöttek”
Z generáció: ezek a mai kiskamaszok és kisgyerekek, az igazi digitális bennszülöttek, akik már akkor is tudták használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudtak. A Z generáció tagjai idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak. A gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak, a marketing-szakemberek az ő „lájkjaikra” vadásznak.
A fentebb megismert generációkat nemcsak betűkkel, hanem jelzőkkel is ellátta Strauss és Howe.
Elméletük szerint az 1940-50 es években a Próféták születtek.
A 60-70 es években születetteket nomádoknak hívják. a 80-90 es Y generáció a hősök és a kétezres évek gyermekei a művészek.
A szerzők az amerikai történelmet vizsgálták és ebből vezették le elméletüket.
Úgy látják, hogy nagyjából húsz évente változik a társadalom élethez, önmagához, vagy problémákhoz való viszonya. Ráadásul ezek a folyamatok a vizsgált évszázadokban ciklikusan változnak.
Az első időszakban az intézményrendszer erős, az egyén gyenge.
A következő időszakban az emberek „fellázadnak” az intézményrendszer ellen, megkérdőjelezik azok létjogosultságát.
Ezután meggyengült intézményrendszer és erős individualizmus jellemzi a társadalmat, majd egy válsághelyzet miatt újabb intézményrendszer kialakításának igénye jelentkezik a társadalomban.
Az elmélet szerinti ciklikusság miatt a generációk problémái és annak megoldási metódusa is előre jelezhető, illetve könnyíthető.
A folyamatosan gép előtt ülő gyerekek kommunikációs csatornáinak – látszólagos- beszűkülése sok szülő számára ijesztő lehet. Sok „digitális bevándorlónak” nehezen érthető, hogy a gyerek - aki, fülhallgatóval a fején órákig bámulja a laptop kijelzőjét - ugyanazt csinálja, mint ő gyermekkorában. Csak amíg az X generáció tagjai a játszótéren, a hintán vagy a grundon dumáltak, a gyerek ugyanazt a beszélgetést a „virtuális térben” végzi.
Bár a betűsorrend a végén áll, nem kell megijedni. Már megszülettek az ALFÁK, a 2010 es évek generációi. Még mielőtt teljes pánikba esnénk, azért nem árt belegondolni abba, hogy a korábbi generációk- szüleiknek megdöbbentő és érthetetlen - viselkedése nem volt haszontalan. Sokszor kiderül, hogy pont azok a tulajdonságok fejlődnek, vagy alakulnak ki, amelyeket használniuk kell felnőttként.
Így aztán szülő legyen a talpán, aki eldönti, hogy a különböző generációk gyermekeinek mit tiltson, mit engedjen. Mi van, ha pont azt a játékot vesszük el a gyerektől, amely miatt később briliáns programokat ír, újszerű virtuális valóságfejlesztésbe kezd, vagy megalkot egy olyan szerkezetet, amely milliók életét menti meg?
De az is lehet, hogy egy sötét szobában üldögélő antiszociális, magányos júzer lesz belőle aki még negyvenévesen is a szülők nyakán élősködve tengeti napjait?
