Kétezer éve Marcus Aurelius császár Elmélkedések címmel írt naplót. Ennek első mondataival az őt tanító mestereknek, filozófusoknak, azaz a mentorainak mond köszönetet.
A mentorokat nem felejtette el a világ, de most nem elsősorban a tévés zenei tehetségkutatókban látottakra gondolunk.
Az uralkodók természetesnek vették, hogy kérjenek és kapjanak tanácsot, útmutatást. Ezeket az embereket is egyfajta mentornak lehet tekinteni, csakúgy, mint később a vagyonos emberek vagy nemesek segítőit. A tanácsadók és a mentorok között azonban óriási különbségek vannak. A legfontosabb, az érzelmi kötődés.
Robert Greene szerint a mentor és mentoráltja között érzelmi kötődés van. A Berkeley Egyetem professzora a Kiválóság hatalma című könyvében ír arról, hogy egy olyan kapcsolatot – amelyben a mentor egyfajra katalizátorként segíti tanítványának kibontakozását – az egymás iránti tisztelet és a mentor iránti megbecsülés alapoz meg.
Korábban a tekintélyelvű társadalmakban tiszteletet és megbecsülést kapott az, aki valamit elért az életben. A nemesek és uralkodók születésük okán, a katonák hőstetteik miatt, mások pedig egy-egy kiemelkedő tettel vagy életvitelükkel érdemelték ki a megbecsülést. Szakemberek szerint a választóikon uralkodó vagy uralkodni vágyó politikusok miatt elvész a tisztelet azokkal szemben, akik valamilyen kapcsolati tőke miatt lettek befolyásosak, és ezzel egyidőben az egyébként tiszteletet érdemlő emberek sem kapják meg a kellő megbecsülést.
foto: www.timeshighereducation.com
Ráadásul a technológiai fejlődés miatt – amikor rengeteg információ csak egy netes keresésre van tőlünk – leértékelődik a tapasztalat értéke. Persze sok mindent meg lehet tanulni könyvekből, és az egyszerűbb feladatokat meg lehet oldani a net segítségével, de általános vélekedés, hogy aki csak saját tapasztalataiból tanul, annak sokkal több időre van szüksége, mint annak, akit valaki mentorál.
oto: OITE Careers Blog
A tanítványnak az első lépés a legnehezebb. Alázatra van ahhoz szükség, hogy előbb magunknak, majd a külvilágnak is bevalljuk, hogy a szakterületünkön van olyan ember, aki jobban érti nálunk a dolgát. Vállalati pszichológusok szerint ezt azért is nehéz felvállalni a külvilág előtt, mert manapság ez a trendnek ellentmond. A munkavállalók félnek, hogyha csorbul a róluk kialakított kép, elveszíthetik állásukat, pozíciójukat vagy karrieresélyeiket. A gyengeség vagy annak látszata manapság nem megengedett.
Milyen területeken segíthet a mentor? A klasszikus tanító-tanítvány viszony a szakmai tapasztalatok átadásakor, egy-egy mesterség vagy szakma gyakorlati fogásainak megismertetésekor lehet óriási előny. Sokszor hallani azt, hogy ilyenkor tanulható meg az, ami a tankönyvekből kimaradt. De mi van ott, ahol a munka egy számítógépen zajlik, a programozó mérnököknél, a rendszertervezőknél vagy minden olyan helyen, ahol korábban nem tapasztalt problémákra kell megoldást keresni?
Mindenki tudja, hogy a saját szakterületén van olyan feladat, amely már rutinak számít, és ha ezeknek a folyamatoknak az elsajátítása a többieknél hamarabb sikerül, akkor több idő marad a kreatív feladatokra. A mentoráltaknak a folyamatos visszajelzés óriási segítség, a mentoroknak pedig hízeleg, hogy rájuk irányul a figyelem. Ráadásul fiatalabb kollégájukban esetleg korábbi önmagukat láthatják és így újra átélhetik fiatalságukat.
foto:Lou Moore
Manapság a coachok az új mentorok?
Seneca az ókori bölcs szerint mindenki lehet mentor, aki valami olyat tett amire felnézhetünk. Akár könyvet írt, melyet elolvashatunk, és ha azonosulni tudunk a kiemelkedő eredménnyel, inspirációt adhat, és megpróbálhatjuk követni az útmutatást. Ráadásul a technológia fejlődése miatt már nemcsak a környezetünkben élő emberekkel találkozhatunk, léphetünk kapcsolatba és kaphatunk tanácsokat.
Korábban a könyvek segítségével ismerhettük meg a távoli gondolkodókat és válhattak így szellemi mentorrá, manapság már akár online is kommunikálhatunk velük. A vállalati tréningek idején a tanácsadó coachok is egyfajta mentorszerepet tölthetnek be. Csakhogy az igazán komoly mentori kapcsolatból nem hiányozhat az érzelmi-emberi kötődés. Egy pár órás vagy akár napos tréning alatt ilyet nem lehet kiépíteni. Hacsak nem utáltatják meg magukat a tanácsadók…, ami ugye nem szerencsés kezdet egy tréningen.
foto:linkedln
Robert Greene szerint a mentoráltak számára nehéz lehet az ha kiderül, hogy a mentorok már nem tudnak segíteni nekik. Pedig teljesen természetes – mondja Greene –, hogy tovább kell lépni. Az életben az apáknak, mentoroknak át kell adniuk a vezető szerepet, különben elmarad a generációváltás. Csak azt kell pontosan – akár a mentor segítségével – felmérni, hogy mikor érkezett el a megfelelő pillanat