Egerekhez szokott kezeikkel egy ménesnek is elegendő lóerőt tartottak kordában idén tavasszal Szlovéniában magyar mérnökök.  

foto:PROFIGRAM

A – magukat csak – ágazati motorosoknak nevező csapat egy több mint ezer kilométeres, hegyi szerpentineken folyók, vízesések és tavak szegélyezte úton túráztak.

foto:PROFIGRAM

Sokan szeretnének a szigorú napi szabályrendszerből és rutinból kiszakadva élménymotorozni, de ha mérnökök, programozó-mérnökök töltik így szabadidejüket, az talán munkáltatójuknak is jelez valamit.

Személyiségünkről sokat elárul az, ahogy szabadidőnket töltjük. A leendő munkatársak alaposabb megismerése pedig egyre fontosabb az állásinterjúkon is. A Businessinsider nemrég három olyan hobbiról írt, amelyre a felvételi beszélgetést végzők biztosan felkapják a fejüket.

Nemsokára az is kiderül, hogy melyik három szabadidős tevékenységgel leszünk a legérdekesebb és legkapósabb jelöltek, de előbb nézzük meg, miért olyan fontos a hobbi?

Mit árul el rólunk az, hogy hogyan, mivel töltjük a szabadidőt?

foto:imtips

Nagyjából mindent. Az alapvető személyiségjegyeinket biztosan. Hiszen amivel a szabad időnkben foglalkozunk – mindenféle kényszer és külső hatás nélkül, csak a saját szórakoztatásunkra, illetve vágyaink kielégítésének érdekében – az megmutatja, hogy mi az amire igazán vágyunk. Arra koncentrálunk, ami nekünk jó, és örömet okoz. Emellett az sem mindegy, hogy mindezért mit teszünk. Mennyire állhatatosan és kitartóan küzdünk a céljainkért, és milyen erőforrásokat, milyen módszerrel mozgatunk meg. 

Mindez persze nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a hobbinkba fektetünk energiát.  Az sem igaz, hogy ha a munkákkal teljesen ellentétes terület a hobbink, akkor a munkahelyünkön nem teljesítünk megfelelően. Ne feledjük, a pénzkereső tevékenységet is mi választottuk, tehát az is sok mindent elárul rólunk.

Egy régóta elfogadott nézet szerint a legszerencsésebbeknek a munkájuk megegyezik a hobbijukkal. Egyre több HR-es szakember gondolja másképp. Akik csak egyféle tevékenységben mélyülnek el, könnyebben kimerülnek, „kiégnek”, és elveszíthetik motivációjukat. Az is előfordulhat, hogy egy, a szakmáját évtizedek óta kiválóan művelő és annak élő ember egyszercsak minden előjel nélkül abbahagyja az addigi tevékenységét. Lemond minden tisztségéről, otthagyja munkahelyét, és teljesen új életet kezd.

foto:rebelcircus

Ezúttal nem a midlife crisis azaz életközepi válság néven ismert jelenség vagy a stressz miatt kialakuló managerbetegség az ok.

Ilyenkor nem azért változtat az életén az ember, mert különben kórházba kerül. A munkáját hobbiként is művelő szakemberek „kiégése” után az életminőség nem romlana számottevően – amennyiben az adott ember fel tudja dolgozni a megváltozott helyzetet.

Aki nem képes erre, annál gyakori a teljes életmódváltás. Az is előfordult már, hogy egy operatőr – aki szakmája elismert művelője, több ismert filmben, illetve produkcióban is dolgozott – minden munkáját lemondta, és utána asztalos lett.  Az egyetemi művészeti operatőri képzésen és továbbképzéseken megtanult szakmájával ellentétben az asztalosságot iskolában nem tanulta csak autodidakta módon sajátította el új szakmája alapjait. Ma már ajtókat, ablakokat készít, és különféle bútorok felújításával tölti a munkaideje utáni szabadidőt is.

foto:Linkdin

Ma már ugyan egyre több hasonló esetről hallani, azért az általános vélekedés szerint a többség nem vált szakmát akkor sem, ha a hosszú évek állandó tevékenysége után egyszer csak „elfárad”. A HR-esek ezért kapják fel a fejüket arra, ha valaki a munkáját nevezi hobbinak. Ma már az ilyen jelöltet hátrébb teszik a sorban.

Melyik az a hobbi, amely a legkevésbé vagy leginkább gátolja a munkahelyi érvényesülést?

Mit árul el az a személyiségtől, ha egy börtönőrnek a bungee jumping a hobbija, vagy ha egy programozó mérnök túramotorozik vagy vizisízik, vagy ha egy könyvelő fest, netán süt-főz? Lehet, hogy a leginkább szabálykövető és a monotonitást, illetve szigorúságot jól tűrő munkatárs valójában nem is szereti és tűri jól a kötöttségeket?  Vagy pont a szabadidőben érzett határtalan szabadság az ellensúly?

foto:washingtondirectmail

A Businessinseider összeállítása szerint az egyik legérdekesebb hobbi a blogírás. Ez azt jelzi a HR-eseknek, hogy a leendő munkatárs nyitott szemléletű, kíváncsi és több olyan területet is képes összehangolni, melyek egymáshoz nem kapcsolódnak. Folyamatosan képes tanulni és átlátni a helyzeteket.  

Fontos, hogy a blogírás mint hobbi nem azonos a közösségi oldalakon szerepléssel, lájkvadászattal.  Nem érdemes egy állásinterjún azzal dicsekedni, hogy hány ezer követője van az embernek, és mennyire fontos, hogy folyamatosan online legyen. Hisz ez a tevékenység – melyet az influencerek munkaként végeznek – teljes embert kíván, így kérdés, hogy arra a munkára, amire jelentkezünk, mennyi időnk vagy energiánk marad.

foto:businessinsider

Az is érdekes lehet, ha valaki világutazással tölti a szabadidejét. Az összeállítás szerint ha ez még egyfajta tanító tevékenységgel is párosul máris megvan az ideális jelölt. Ezek a hobbik ugyanis a társadalom, illetve a környezet iránti elkötelezettségről árulkodnak, és a folyamatos tanulási igényről és képességről.  

foto:businessinsider

A csapatsportok kedvelőit is szívesen látják. Ma már a legtöbb munkahely projektalapú, ahol nagyfokú együttműködési képességet igénylő feladatok várnak a dolgozóra. Jó jel, ha szabadidejében valamilyen csapatsportot űz az ember, akkor az ilyen feladatok megoldásához biztosan van képessége.

Majdnem mindegyik szabadidős tevékenységnek van olyan oldala, amely segíthet a munkahelyen is.  Ha az ember tisztában van a saját személyiségével, igényeivel, vagyis szabadidejét úgy tölti el, hogy jól érzi magát, akkor ez az érzés a munkaidőben is jól jön. A legideálisabb munkatárs pedig egy boldog elégedett ember.