Többhónapos egyeztetés és ígérgetés után, reggel kilenckor végre a villanyszerelő brigád egyik tagja felvette a telefont. Szűkszavú volt: azért nem jöttek nyolcra, mert más munkájuk akadt. Nem, egyáltalán nem jönnek – mondta később, mert egy másik városban egy jobban fizető munkával bízták meg őket. Mindezt még tavaly nyáron mesélte egy házfelújítással kínlódó családapa. A záporok és zivatarok idején tető nélkül álló házhoz kellett azonnal szakit keresnie. Végül két hét csúszással, de befejezte az átalakítást az új mesterember, és nem is kért többet tőle. A happy endhez sajnos egy további féléves harc is kellett: a családfő óriási veszekedések árán tudta csak visszaszerezni a korábbi csapatnak kifizetett előleget.

Sajnos ma már egyáltalán nem különleges ez a történet. Ráadásul egyre többször olvashatunk arról, hogy a jó fizetés ellenére sem akarnak elvégezni egy-egy feladatot a szakemberek. Sok ügyfél úgy érzi, mintha a mesterember tenne szívességet, hogy elfogadja a megbízást. Az oktatást kevésbé ismerők is látják, hogy nincs elég – szakmájához értő – ember a munkaerőpiacon. Az elmúlt években rendszeres átszervezésekkel próbálták a fiatalokat a szakképzési intézmények felé terelni, eddig nem sok sikerrel. A 24.hu összeállítása szerint pedig újabb átalakítás előtt áll a szakképzési rendszer. A tervek szerint az öt osztályos, érettségit adó szakgimnáziumokból – melyeket nemsokára technikumnak hívnak – megfelelő eredménnyel felvételi nélkül kerülhetnének be a tanulók az egyetemekre. Oktatáspolitikusok és szakemberek már évek óta vitáznak azon, hogy az átalakítások ellenére – vagy tán pont azért – csökken folyamatosan a szakmát tanulni vágyók létszáma.

Photo by Fancycrave.com from Pexels

A Magyar Idők korábbi összeállítása szerint a világban az a trend, hogy a fiatalok szakmát tanulnak, visszatérnek a kétkezi munkához, sok esetben egy szakma mesterévé válnak, és így biztos és kiszámítható jövőre számíthatnak. 

Az eddigi életpálya – tanulj, végezz el egy egyetemet, dolgozz, alapíts családot, majd jöhetnek a nyugdíjas évek – a milleniumi generációnak már nem vonzó.

Magyarországon azonban még mindig más a helyzet.

György László, a Századvég vezető közgazdásza szerint az elmúlt harminc évben a magyar közvélekedés szerint a szakma értéktelen, a gimnáziumi és felsőfokú képzés a vonzó.

Talán ez a közvélekedés is egyik oka lehet annak, hogy mostanra drasztikusan visszaesett a középfokú szakképzés aránya.

12 százalékponttal kevesebben tanulnak szakmát középfokon, mint az OECD-országok átlagában, Nyugat-Európával összehasonlítva pedig negyven százalékpontos a hátrány. 

A szakember szerint ehhez bizonyára az iskolarendszer is hozzájárul. Míg Magyarországon a felsőfokú képzés előfeltétele az érettségi Németországban a szakma tanulás után lépésről lépésre fejlődve el lehet jutni az egyetemi szintig.

Az esetleges szakmát váltók sincsenek jobb helyzetben. A felnőttképzésben – a nyugat-európai átlaghoz képest – harmadannyian vesznek részt. Szakemberek szerint ennek egyik oka a képzésben rejlik. Az ún. OKJ-s tanfolyamok rugalmatlanok, nem idomulnak a munkaerőpiaci helyzethez. A képzések felülvizsgálatának szükségességét jól mutatja például az ún. „kukás” OKJ-s képzés. Ez öt hónapig tart, holott – szakemberek szerint – ennek tizede is elegendő lenne.

Az OKJ-s számítástechnikai képzéseknél sincs minden rendben. Ezek 800–1400 órásak, pedig sokszor elég lenne egy 100 órás programnyelv-tanítás is.

foto:PROFIGRAM

Egy, a lapnak nyilatkozó fejvadász szerint a cégek már évek óta nem kérnek végzettséget igazoló papírokat a leendő kollégáktól. Ennek ellenére  a kiemelkedően jó fizetés ellenére, sokszor még az sem akar informatikus vagy programozó lenni, aki ilyen szakirányú középiskolába járt. A diákok az iskolai évek alatt elfordulnak a szakmától, kevés elhivatott tanár van, unalmasak az órák.

A tananyag elavultságáról és a nem korszerű tudásról a szakembereket alkalmazó cégeknél is panaszkodnak. Van olyan vállalat, ahol az egyetemről érkezett programozó-mérnököket újra kell tanítani, és több olyan céges program is indult, ahol az egyetemi oktatással párhuzamosan a hallgatókat a cég mérnökei is felkészítik a mindennapokban rájuk váró feladatokra. 

A magyarországi munkaerő- és szakemberhiányon az sem segít, hogy még mindig jelentős jövedelemkülönbségek vannak a szakmát tanult munkatársak és a felsőfokú végzettségűek között. 

Norvégiában egy vízvezeték-szerelő vagy egy nővér majdnem annyit kereshet, mint egy biológus vagy mérnök. Bár a jövedelmi viszonyok azért a magyar piacon is átrendeződni látszanak, a nyugati bérek csábítása miatt azonban sok szakember eltűnt a rendszerből. Így nemcsak jelentős munkaerőhiány, hanem jelentős szakemberhiány is kialakult. Amíg ez nem változik, lasszóval is alig lehet szakit találni.

Társadalomtudósok szerint ha más okból alakult is ki, de Nyugaton is volt és van szakemberhiány. Nem véletlen, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt a nagy barkácsáruház-láncok nemcsak a megbízható szakemberek listájával segítettek vásárlóiknak, hanem sok esetben „gyorstalpalón” mutatták meg, hogy a náluk kapható eszközökkel és anyagokból, hogyan lehet felújítani egy fürdőszobát szakképesítés nélkül is.