Amíg a gyerek nyári táborban van, apuka vagy anyuka gyorsan megtanul programozni? Szeptembertől pedig egy új élet vár rájuk, hisz a hiányszakmában elhelyezkedőkre álom munka és álomfizetés vár. Ilyen egyszerű?

Majdnem.  Az Egyesült Államokban négy éve a súlyos programozó hiány miatt találták ki a Programozó-fejlesztő Táborokat.  A „coding bootcampek” nagyon intenzív tanulás mellett, viszonylag rövid idő alatt adtak használható tudást, mellyel már sikerrel el lehet helyezkedni az informatikai ágazatban. A rendszer kialakulásáról, előnyeiről és hátrányairól a minap a Magyarországon ilyen képzéssel foglalkozó PROGmasters alapító-mentora, Filep Szabolcs beszélt.

A szakember szerint:

„manapság nagyon sok olyan programozóra van szükség, akik rutinfeladatokat oldanak meg, ezt pedig egy 3 hónapos tanfolyam alatt be lehet gyakorolni”

Az Államokban 2013-ban kezdődött ez a képzési rendszer. Ekkor még alig kétezren választották ezt.  Manapság már több mint tizennyolcezer ember látja a boldogulásának, vagy egy új karriernek a kezdetét a Coding Bootcamp-ben.

Filep Szabolcs szerint nagyon sok - egyszerű rutinfeladat megoldására alkalmas - programozóra van szükség, de nekik nem feltétlenül kell akadémiai szintű fejlesztői tudással rendelkezniük.

Állítását egy amerikai felméréssel támasztotta alá, mely az állásinterjúkon megszokott tesztfeladatokkal vizsgálta a felsőoktatásban diplomát szerző és az intenzív tanfolyamról kikerülő jelöltek felkészültségét. Az eredmények alapján a felsőoktatási hallgatók jobbak voltak az algoritmizálásban és rendszerismeretben – azokon a területeken, ahol több elméleti háttérre volt szükség. A gyakorlati programozás és a webes rendszerek területén azonban az intenzív tanfolyamok hallgatói teljesítettek jobban, mivel több tapasztalattal rendelkeztek.

 „Aki intenzív képzésre jelentkezik, az jellemzően dolgozott már valamilyen munkakörben, és nincs lehetősége évekre visszaülni az iskolapadba. Ugyanakkor hajlandó keményen tanulni egy jobb jövőért” – mondta Filep Szabolcs. A PROGmasters alapítója szerint ez nem feltétlenül több fizetést jelent, korábbi képzésük részvevői között volt például kutató biológus és vállalkozó, most pedig tőzsdei elemző és négy nyelven beszélő HR-es tanul náluk programozni.

Bodansky Ádám pultosként, felszolgálóként és üzletvezetőként dolgozott, mielőtt jelentkezett a PROGmasters képzésére. „Áprilisban végeztem, azonnal kaptam állást junior szoftverfejlesztőként. Most közel ugyanannyit keresek, mint a tanfolyam előtt, de feleannyi munkaórával – és rendezett jogi helyzetben. Programozóként ráadásul nyitott a lehetőség a folyamatos fejlődésre és az előre lépésre” – mesélte azzal kapcsolatban, hogy miért váltott karriert.

Nemcsak a munkát keresők, hanem a cégek tulajdonosai is elgondolkodhatnak. Tényleg így is megoldható a szakemberhiány?

Miért és hogyan lesz jó programozó vagy fejlesztő egy eddig egészen mással foglalkozó emberből?

Ha a módszer eredményes, az nemcsak a szakmának, és a munkavállalóknak jó. Gazdasági-politikai elemzők szerint a Közép-Kelet Európai térségben- kiváltképp Magyarországon- a szellemi potenciál kiaknázása és továbbfejlesztése lehet a gazdasági növekedés motorja. Magyarul: ha itt alakul ki egy olyan technológiai központ, - hasonlatosan a híres Szilícium Völgyhöz- azt a szellemi tőkét át lehet váltani gazdasági előnyökre.

Az első ilyen gazdasági eredmény már a programozók képzésekor látható. Elsősorban a diákoknak, a képző cégnek, de az új munkaerőt „felhasználóknak” is.

Bár a legtöbb informatikai vállalat munkaerőhiánnyal küzd, Ferenczi Balázs, a komplex oktatási-informatikai rendszerekre specializálódott Apertus Kft. fejlesztési vezetője az elmúlt egy év alatt 17-ről 45-re növelte a fejlesztői csapatában dolgozók számát. Ez állítása szerint elképzelhetetlen lett volna az intenzív, néhány hónapos tanfolyamok nélkül. A PROGmasters csapata 2016 nyarán 5 junior Java fejlesztőt képzett a cég számára, majd az őszi képzés végzősei közül további 7 ember állt munkába az Apertusnál.

„Az intenzív tanfolyamot végzett hallgatók felkészültsége megfelelő, ugyanazokat a cégspecifikus ismereteket kell csak megtanulniuk, mint bármelyik új kollégának. Miután munkába állnak egy-egy agilis csapat tagjaként, azonnal termelő, hasznot teremtő feladatokat végeznek” – mondta Ferenczi Balázs az Apertusnál és korábbi munkahelyén, az Educatio Kht.-nál szerzett tapasztalatairól. Arról azonban kevés adat áll rendelkezésre, hogy valóban milyen szintű munkák elvégzésére alkalmas egy három hónap alatt kiképzett programozó? A programozók- fejlesztőmérnökökre váró feladatokat valóban „el lehet” osztani? Mikor elegendő egy kisebb tudással rendelkező programozó? A többiek pedig áldásként, vagy csak egy újabb problémaforrásként, netán egy gyakornokként tekintenek az -elviekben- képzett programozó munkatársra?