Csúnya meglepetés érheti az Óceán túloldalán az amerikai álmot keresőket. Nemrég kiderült: az USA-ban dolgozók saját bőrükön tapasztalhatják meg az Ördög Pradát visel című filmben is látott főnök-beosztott viszonyt.
A megaláztatásokkal és véget nem érő feladatokkal terhelt beosztott romba dőlő életét bemutató mozi sajnos nagyon sok ihletet merített a dolgozók hétköznapjaiból.
Annyira durva a helyzet, hogy még - egy az amerikai társadalmi egyenlőtlenségeket vizsgáló felmérés - szerzőit is meglepték a fizetésekkel és juttatásokkal kapcsolatos adatok.
Az egyik megdöbbentő tény: tizenötször annyit kereshet egy igazgató, mint a titkárnője. Ráadásul ez a hatalmas különbség meglehetősen rövid idő alatt alakult ki. Az adatokat egy Egyesült Államokban készült statisztika alapján a G7 hasonlította össze.
A felmérés szerint nagyjából húsz évvel ezelőtt kezdődött a bérhajsza. A hatvanas évek és az évezredforduló között az amerikai munkavállalók éves átlagbére 40 ezer dollárról 53,3 ezer dollárra kúszott fel. A cégvezetőké azonban ez alatt 843 ezer dollárról, 15,6 millió! dollárra ugrott!
Photo by bruce mars from Pexels
A fizetéskülönbségben az ezredfordulón volt a csúcs. Akkor az átlagos amerikai igazgató négyszázhuszonnyolcszor (428!) annyit keresett, mint beosztottak átlagfizetése. Tizenhét évvel később azonban már csak kettőszázkilencvenháromszor annyi volt a vezetők átlagbére, mint a dolgozóké. Mindeközben a munkások átlagbére alig emelkedett húsz év alatt!
Ez is jól mutatja az amerikai munkaerőpiac kíméletlenségét. A fizetett szabadságok hiánya és a munkavállalók végletekig és szankciók nélküli terhelhetősége miatt az ottani dolgozóknak az európai munkakultúra és munkahelyek álomvilágnak tűnhetnek.
A felmérés is ezt támasztja alá. Európában ugyanis lényegesen kisebb különbségek vannak a vezetők és a dolgozók bérei között.
Svájcban 148-szorosát keresi egy igazgató, mint a titkárnője, Csehországban 110-szeresét, Franciaországban pedig „csak” 104-szeresét. Sajnos Magyarországról nem készült ilyen statisztika. De ekkora jövedelemkülönbségek biztosan nincsenek. A G7 által összegyűjtött infók alapján bruttó 10 millió forintnál még a legnagyobb cégek vezetői sem keresnek évente.
Egy másik kutatás, a Hays Salary Guide 2018-as adataiból az is kiderül, hogy a nagy nemzetközi cégeknél egy regionális pénzügyi vezető fizetése 1,5 és 2,8 millió forint között mozog. E mellé egyéb juttatások is járnak. Céges kocsi, benzinkártya, telefon, céges laptop…
Photo by Clem Onojeghuo from Pexels
A Központi Statisztikai Hivatal Eurostadtra hivatkozó egy korábbi összesítéséből pedig az is kiderül, hogy a felsővezetők között sem lehet mindenki elégedett. Európában az ugyanabban a munkakörben dolgozó női felsővezetők negyedével keresnek kevesebbet, mint a férfiak.
A nemek közti egyenlőtlenség „szokását” súlyos teherként cipelik magukkal a társadalmak. Jellemzően Észak-Európában sikerült a legjobban mérsékelni ezeket, míg a déli és közép-keleti országokban óriási a két nem – pénzben is kifejezett – megbecsülése között a különbség. Ezekben az országokban bármilyen beosztásban dolgoznak együtt nők és férfiak, a nők jellemzően 8-10%-kal kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért.
Világszerte egyre több társadalomtudós figyeli aggódva e folyamatot. Ma már pedig pénzpiaci szakértők, három világhírű közgazdász is vészharangot kongat.
Photo by Clem Onojeghuo from Pexels
A 444. hu összeállítása szerint a csak a globalizált világpiac érdekeit néző és hatásait megengedő politika egyre nagyobb társadalmi különbségeket eredményezett. A jövedelmi olló szétnyílása nehezen kezelhető feszültségeket okozott.
Három világhírű közgazdász - Dani Rodrik a Harvard Egyetem professzora, Gabriel Zucman a Berkeley kutatója és Suresh Naidu aki a Columbia Egyetemen dolgozik- e problémakört vizsgálva arra a következetetésre jutott, hogy ha minden így marad, a ma ismert társadalmi berendezkedés felbomlik és összeomlik.
Ezért egy szakmai szervezetet hoztak létre. Az Inkluzív Jólétért nevet adták neki.
Olyan világszerte tapasztalható problémákra akarják ráirányítani a figyelmet, mint a vagyoni egyenlőtlenségek, a stagnáló bérek. Hogy egyre kevesebb fiatal bízhat abban, hogy egy nap majd jobban élhet, mint szülei; az automatizáció miatt veszélyben lévő munkahelyek tömkelege, a klímaváltozás életünket felforgató következményei.
A tudósok szerint ezeknek a problémáknak jelentős része kezelhető lenne.
Photo by Clem Onojeghuo from Pexels
Az adórendszerek reformjáról, a globális piaci szereplők helyzetéről és feladatairól vagy a hitelbuborékok kialakulásának megelőzéséről, a politikától nem függetleníthető közgazdasági folyamatokról vagy a kapitalizmus átalakításáról szóló javaslataikkal vitákat akarnak generálni.
Azt írják: pontosan tudják, hogy a folyamat lassú lesz. A huszadik század közepén,1944-ben írt Polányi Károly-könyv: a Nagy átalakulás már tartalmazza e gondolatok egy részét. Csakhogy eddig az alapjövedelmet vagy a tudatos gazdasági „nemnövekedést” politikai felhanggal közelítették meg, manapság viszont különféle tudományos közösségek képviselői vizsgálják meg a kérdéskört.
Az azonban nem valószínű, hogy mindez belátható időn belül gyökeres változást hoz a tömegek mindennapjaiba, így a következő pár évben mindenkinek magának kell a céljaihoz alakítania életmódját.